Jókislány

Néha azt gondolom, hogy azok, akik mély bűnökből tértek meg, könnyebben tudnak beszélni arról, mit vitt véghez az életükben Jézus. Milyen hangzatos és látványos ilyenkor az Úr szabadítása! De ma elgondolkodtam. Nem könnyebb megtérni azoknak sem, akik átlagos "jó emberek" vagy netalántán még hitben is nevelték őket, mint engem. Sőt, sokszor nehezen esik le a tantusz, mint ahogy nekem is időbe telt: azzal, hogy jó ember vagyok, nem teszek látványos bűnöket, még ugyanolyan nyomorult ember vagyok Isten nélkül, illetve hogy a jó cselekedeteim nem visznek be a mennybe.
Gyerekkoromtól imádkoztam, templomba jártam, ismertem a Bibliát, hittem Jézusban, tudtam, hogy a bűneimért halt meg a kereszten, de ez főként elméleti tudás volt. De az Úr annyira szeret engem, hogy nem elégedett meg ennyivel: közel vont a szívéhez. Engedte, hogy
m e g t a p a s z t a l j a m ,      é r e z z e m      is    a jelenlétét, szeretetét, kegyelmét, felfogjam, rádöbbenjek a kereszten történt megváltás súlyára, és ez annyira magával ragadjon, hogy semmi mást ne akarjak, csak hálából Neki adni az életem, mindenem. Megtanított arra, hogy igazi, élő kapcsolatom legyen vele. A szívemmel értettem meg, amit addig csak az eszemmel.

Talán ez a feladatom: a "jó emberek" felé szolgálni. Mert nagyon sok "jó ember" van a környezetemben.  Nekik bemutatni: élő, pezsgő kapcsolatunk lehet Istennel. És az annyira jó!