Próba

Furcsa dologra jöttem ma rá. Arra, hogy a mostani élethelyzetem nem érzem annyira értékesnek az Úr előtt, a mostani próbákat bagatellnek gondolom bizonyos szinten. És emiatt ezt az eletszakaszt átmenetikent élem meg, amolyan "éljük túl valahogy, majd ezután összeszedem magam" módon. Pedig később sem lesz könnyebb az élet...

Merthogy a keresztény emberek próbái gyakran nagy dolgok, látványosak, az Úrral, hitunkkel kapcsolatosak. Legalábbis ez jut az ember eszébe először, ha megmérettetésre gondol.

 De ezek a "bagatell" próbák is legyőznek. Mert mik a próbáim? Teremni a Lélek gyümölcseit kialvatlanul is, akkor is, ha kevés időt tudok az Úrral való toltekezesre szánni. Türelmesnek, jóságosnak, önmegtartóztatónak, szelídnek, szeretetteljesnek, örömtelinek lenni akkor is, ha egész nap az idegeimen táncol a két kis Huncut (azaz melegfront van 😊), ha a Férjem ügyelet után fáradt és türelmetlen, ha nem aludtam sokat, ha monotonok a napjaim, ha mar 3 éve nincs időm a hobbijaimra és magamra.

A próba az Ige szerint arra van, hogy meglatszodjon, mi van a szívemben. Sokszor sajnos szégyellnivaló...
Mindegy, mi a próba, a lényeg, hogy ezáltal edzeni akarja az Úr a jellemunket, és végre elérni egyszer, hogy bármi van, még ha aprónak tűnő dolog is,  MINDIG Hozzá forduljunk. Mert Ő át tud vinni ezeken, a magunk erejéből pedig csak küszködés.

Tudatosítani kell ezt magamban, és így élni a mindennapok harcait.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elmúlás és kezdet