Számadás

Rég nem írtam... Pedig nekem is jót tesz, ha rendezem gondolataimat, és ennek írásos nyomát is hagyom. Mert a csak elgondolt gondolatok elszállnak, a leírtak megmaradnak, és követelik: változtass.

De ezek most nem csak egyszer-kétszer elgondolt gondolatok. Hanem olyanok, melyek már jó ideje foglalkoztatnak, vissza-visszatérnek. Így hát most le is írom őket. Ösztönzésül magamnak.

Az egyik, hogy azt vettem észre: minden pillanatban sietek. Szinte már nem is tudok csak úgy megállni, és élvezni a pillanatot. Hanem máris kattog az agyam, mennyi mindent kell még elintézni, és azt milyen sorrendben kellene megtenni. Akkor is, ha erre nem lenne szükség. Sajnos ez a mellékhatása a mai rohanó életnek. A nap nagy része a munkahelyen telik, aztán amikor fáradtan hazaér az ember, feleségként gondoskodnia kellene a férjéről. Ebben máig olyan hiányosnak érzem magam. Bálint sokat segít, de úgy érzem, ez az én feladatom lenne. És megpróbálok sietni-ami ráadásul nekem nem nagyon szokott sikerülni... Ahelyett, hogy élvezném a főzés örömét, és hogy vacsorát készíthetek a férjemnek.

Sajnos ez a sietség másra is kihat. Reggel, amikor az igét olvassuk, akkor is ezt figyeltem meg magamon-a gondolataim sietnek. Amikor imádkozom, szintén. Sok korábban kedves hobbimra szintén nem jut időm- fényképezés-megörökíteni az élet szép pillanatait, kreatívkodni, blogot írni, zongorázni...Viszont esténként gyakran megnézünk egy filmet. Ami kikapcsol, de eredménye nincs, nem alkottam semmit. Változtatni szeretnék ezen. Mert lemaradok az élet szépségeiről, és felszínes lesz az Úrral a kapcsolatom.

A másik dolog ennél még fontosabb, és valahol ennek a következménye: az Úrral való kapcsolatom, illetve az elhívásom teljesítése. Nem vagyok 100%-osan a helyemen. Gyakran nem vállalom a konfrontációt, ha a hitemről kell bizonyságot tenni, mert erőtelennek érzem magam. Bekerültem a világba, ahol az emberek többsége bár jóindulatú, nem jó helyen keresi a megoldást az életére. És ezt sajnos lassan kezdem megszokni, hogy mindenki talál valami neki szimpatikus, jónak tűnő megoldást. Kevés a hitem arra nézve, hogy ezen változtatni lehet. hogy az Evangélium ereje igenis meg tudja nyerni magának az embereket. Nekünk, keresztényeknek azonban, akik valóban ismerjük a Megoldást, nem szabad ezt megtartani magunknak. Gyakran elengedek a fülem mellett olyan állításokat, amik a Biblia tanításával ellentmondanak. És ez nem kedves Isten előtt.

Nyilván van ennek oka is. Az, hogy a Szentlélek nincs olyan mértékben jelen az életemben, hogy erőteljes, bátor, odaszánt legyek. És az, hogy az Igével nem foglalkozom olyan mélyen, mint azelőtt. Ezen szintén változtatni szeretnék. Mert Isten nem azért helyezett oda, ahol vagyok, hogy a magam kényelmére és örömére éljek. Ez csak vegetálás.

A harmadik dolog, az az orvosként való működésem. Ebben szintén megfáradtam. Most a Tüdőosztályon voltunk gyakorlaton, és kiábrándultam. Azért, mert az emberek 90 %-a saját hibájából kerül a betegágyra. Mert nem tudja a cigit letenni. Dohányzás- tüdőrák/ COPD-halál. Mi pedig próbáljuk meggyógyítani, amit már nem lehet. Sokszor a Belgyógyászaton is ez van-alkohol-májcirrózis-halál. Nehéz szeretni ezeket a betegeket, nehéz nem ítélkezni felettük, nehéz küzdeni akarni értük, nehéz irgalmasnak lenni. Ezekben meg kell újulnom, és arra néznem, miért helyezett ide az Úr. Neki célja van azzal, hogy orvos lettem.

És végül-most már többnyire sikerül eljutnunk a Mester utcai ref. gyülekezetbe. Szeretnénk nem csak passzív, hanem aktív tagokká válni-kapcsolatokat építeni, szolgálni.

Szóval összefoglalva, mondhatjuk, mintegy óévi számadás-újévi irányadás:

• legelőször is az Úrral való kapcsolatom megújítása-mert Ő a Forrása minden jónak az életemben: több igeolvasás és ismeret-nem sietve. Elmélyülés Benne, bátorság, konfrontálódás, ha kell és odaszánás
• nem sietni. Megbecsülni a szép pillanatokat
• régi hobbik felelevenítése, kevesebb "kockulás"
• gyülekezetben szolgálatot keresni 
• munkahely: nem kiégni, irgalmasnak lenni, kollégák felé bizonyságot tenni