A bőség veszélyei
"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. "Jakab 1, 17
Az Úr a bőség és az öröm idejét adta nekünk az utóbbi időszakban az ő kegyelméből. Felüdülést sok szempontból. Felüdülést abban, hogy már nem egyedül küzdök a mindennapokkal. Megadta életem társát, és nagyon örülünk egymásnak, annak, hogy végre együtt élhetünk, közös kis otthonunk lehet. Szerető családot adott körénk, és hűséges barátokat.
Nagyon hálásak vagyunk azért is, hogy van munkánk, és hogy talán nem kell annyira félnünk a munkanélkülsiégtől, mint a legtöbb embernek. Bár sokszor nehéz a munka, mégis hálásak vagyunk.
Felüdülést adott az anyagiakban is. Egyetem végéig nehezen tudtam kijönni az otthonról kapott pénzből és az ösztöndíjból, de hála Neki, mindig megvolt, amire szükségem volt, sőt, amire nagyon-nagyon vágytam, ha várni is kellett rá, megadta. De azért mindig spórolni kellett.
Most is spórolunk, de most már hála a mi Gondviselőnknek, tudunk annyit félretenni, hogy reménységünk lehet arra, hogy egyszer lesz egy kis házikónk. És ezen felül pedig azok a dolgok, amikre már olyan régóta vágytam vagy szükséges lett volna, most meg tudjuk venni apránként- új szemüveget, biciklit, konyhai eszközöket, és a nagy álmom is teljesült: egy Roland FP4 digitális zongorát is vettünk.
Mindezekért Gondviselő Istenünknek vagyunk hálásak. Az Ő kezéből kaptunk mindent.
Magamat vizsgálva, a bőségnek veszélyei is vannak. Az egyik, hogy az ember megszokja a jót, és már-már természetesnek veszi. A másik, hogy amint valamit megszerez, már ki is gondolja, hogy mi lenne az, amire még "szüksége" lenne-ami nélkül persze addig nagyon jól megvolt. A telhetetlenség kísértése. A másik veszélye, hogy az ember ragaszkodni kezd ezekhez a szerzeményeihez, illetve a pénzhez. Van, és jó egybe látni. Nehéz tőle megválni. És a szív elbizakodottá tud válni. Elhalványulhat az, hogy teljes mértékben Istentől függ minden az életünkben, az is, hogy van-e mit az asztalra tenni reggelente.
Az Úr a bőség és az öröm idejét adta nekünk az utóbbi időszakban az ő kegyelméből. Felüdülést sok szempontból. Felüdülést abban, hogy már nem egyedül küzdök a mindennapokkal. Megadta életem társát, és nagyon örülünk egymásnak, annak, hogy végre együtt élhetünk, közös kis otthonunk lehet. Szerető családot adott körénk, és hűséges barátokat.
Nagyon hálásak vagyunk azért is, hogy van munkánk, és hogy talán nem kell annyira félnünk a munkanélkülsiégtől, mint a legtöbb embernek. Bár sokszor nehéz a munka, mégis hálásak vagyunk.
Felüdülést adott az anyagiakban is. Egyetem végéig nehezen tudtam kijönni az otthonról kapott pénzből és az ösztöndíjból, de hála Neki, mindig megvolt, amire szükségem volt, sőt, amire nagyon-nagyon vágytam, ha várni is kellett rá, megadta. De azért mindig spórolni kellett.
Most is spórolunk, de most már hála a mi Gondviselőnknek, tudunk annyit félretenni, hogy reménységünk lehet arra, hogy egyszer lesz egy kis házikónk. És ezen felül pedig azok a dolgok, amikre már olyan régóta vágytam vagy szükséges lett volna, most meg tudjuk venni apránként- új szemüveget, biciklit, konyhai eszközöket, és a nagy álmom is teljesült: egy Roland FP4 digitális zongorát is vettünk.
Mindezekért Gondviselő Istenünknek vagyunk hálásak. Az Ő kezéből kaptunk mindent.
Magamat vizsgálva, a bőségnek veszélyei is vannak. Az egyik, hogy az ember megszokja a jót, és már-már természetesnek veszi. A másik, hogy amint valamit megszerez, már ki is gondolja, hogy mi lenne az, amire még "szüksége" lenne-ami nélkül persze addig nagyon jól megvolt. A telhetetlenség kísértése. A másik veszélye, hogy az ember ragaszkodni kezd ezekhez a szerzeményeihez, illetve a pénzhez. Van, és jó egybe látni. Nehéz tőle megválni. És a szív elbizakodottá tud válni. Elhalványulhat az, hogy teljes mértékben Istentől függ minden az életünkben, az is, hogy van-e mit az asztalra tenni reggelente.
A bőség ajándék és lehetőség Istentől. Lehetőség arra, hogy mások felé is szolgáljunk ezzel.
Ezekre próbálok figyelni, hogy ne ne kússzanak be az életünkbe, ne kapjanak iciri-piciri teret se. Mert az Úr kezében vagyunk, és ő nem szereti, ha megkövéredik a szív. S ha arra van szükségünk, el tud vezetni a pusztába is.
Ezekre próbálok figyelni, hogy ne ne kússzanak be az életünkbe, ne kapjanak iciri-piciri teret se. Mert az Úr kezében vagyunk, és ő nem szereti, ha megkövéredik a szív. S ha arra van szükségünk, el tud vezetni a pusztába is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése