Kire támaszkodsz?

Az utóbbi időben nagyon nagy változások történtek az életemben. Az érzelmi életem nagyon "igénybe volt/van véve", hogy így fogalmazzak. A diplomaosztó után egy nagyon intenzív örömteli időszak következett: szabadság, szerelem, eljegyzés, boldogság, nekemvalónak tűnő munkahely, izgalmas kíváncsiság, hogy milyen lesz dolgozni. Csak úgy sodródtam az örömben. Aztán hirtelen bele a nagybetűs életbe, el kezdtem dolgozni, ami fizikailag és lelkileg is nagyon nagy megmérettetés most számomra. Tovább sodródtam-semmi erőm nem maradt a munka után az Úrral való kapcsolatom ápolására. Kimerültem. Bálint ott volt, rá támaszkodtam, de azt éreztem: ez így nem elég. Hova tűnt az a felhőtlen boldogság? Kezd elfogyni a szerelmünk?

Aztán rájöttem, hol van a baj. Ott, hogy csak Bálintra támaszkodtam. Vele próbáltam meg pótolni azt a támaszt, amit nem lehet: az Úrra való támaszkodást, a Belőle történő táplálkozást, azt, hogy erőt merítsek Belőle naponta, hogy ne a saját erőmet és képességeimet lássam csupán. Elhagytam a forrást. És nagyon szomjassá váltam...

Soha nem szabad elfelejtenem: az Úr az igazi Forrás. Aki olyan vizet ad, ami után nem szomjazom meg újra. Nem ássunk magunknak repedezett falú kutakat! Az Úr friss vízzel akarja csillapítani a szomjúságunk.

Tűnhet elégnek valami. Amíg nem ízleled meg az eredetit.

Ne hagyd el a Forrást!