Kezdek...

Kezdek túllenni a munkavállalás kezdeti nehézségein. Azt hiszem, nem vagyok az a típus, aki könnyen tud alkalmazkodni... Az egész életem felbolydult. Azonban most már kezdem látni a fényt az alagút végén!

Az biztos: az utóbbi időszak hatalmas változásokat hozott az életembe. És még nehezen találom meg az utamat. Sok ideig tartott, amíg nap, mint nap ezt éreztem: nem vagyok elég jó. Nem tudok jól dönteni, nem tudok határozott lenni, nem tudom alkalmazni a tudásom, nem tudok megfelelni a felettesemnek, sem pedig a barátaimnak, sem magamnak. És ezért folyamatos önvádlás volt bennem. Nem szoktam hozzá ehhez. Gyakorlatilag semennyi erőm nem maradt a kórházon kívüli életre. Vagyis: a kapcsolataimra-főleg Eszterre, a családomra, testvéreimre, gyülekezeti részvételre, Igeolvasásra, de még Bálintra sem tudtam olyan időt szánni, amikor nem csak az én terheim és nyavalyáim lettek volna a középpontban. Lelkileg fáradtam ki nagyon: olyan szinten, hogy csütörtökre már általában olyan állapotban voltam, hogy akár munka közben is könnyen elsírtam volna magam. Múlt héten éreztem először azt, hogy kezdem felvenni a ritmust. Végre...

Azt hiszem, sokat változtam az elmúlt pár hónapban. Van, ami jó, változás, de van olyan is, amiben helyre kell állnom. Gyakorlatilag egy új "énem" alakul ki. Mert egyszerűen más szerepbe kerültem. Az egyedülálló diáklányból dolgozó ember és menyasszony lett. Ez a két dolog nagyon is nagy változásokat jelent. Talán az élet legnagyobb változásainak kezdetét.

Ha magam elé nézek, ezt szeretném, ha megvalósulna a közeljövőben:
-a munkahelyen bátrabban dönteni, nem elveszíteni a könyörületességemet, nem válni közömbössé
-a munkatársak közül nem azzal kitűnni, hogy elnyomható, halk szavú, határozatlan vagyok, hanem azzal, hogy olyan szeretet van bennem, ami különleges: mert nem belőlem, hanem Jézusból fakad
-megvallani a hitemet a munkahelyen: hitelesen, bátran és erőteljesen. Erre szellemileg is készen állni
-teremni a Lélek gyümölcseit (szeretet, öröm, békesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás)
-egyedül is és Bálinttal is újra több időt szánni az Úr dolgaival való foglalkozással. Elmélyedni az Igében, és az Igét cselekedni is
-az Úrral való szoros, közeli, élettel-Lélekkel teli, szabad, szenvedélyes kapcsolat helyreállása
-megtalálni az egyensúlyt a barátokkal való időtöltésben is
-gyülekezetbe igazán beépülni
-tisztának maradni, gyűlölni a bűnt

-nem magamra venni felesleges terheket.

Azt hiszem, lassan itt az idő, hogy felkeljek. Hogy csapzott szárnyaimat rendbe tegyem, ütött-kopott páncélomat újra magamra öltsem, és elinduljak a mindennapok csatáiba. Az Úr győztes katonájaként. Mert nem magamért élek itt ezen a földön!