Nem éri meg ellustulni

84. Zsoltár
" Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.) Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!"

Az Úr annyira csodálatos! Ha engedelmes vagyok, hamar bebizonyítja: sokkal nagyobb boldogságot ad az, ha keresem Őt, engedelmes vagyok Neki, mint hogy a pillanatnyi kívánságomat teljesítsem.
De ha leveszem Róla a tekintetem, olyan nehéznek tűnik...

 Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy nagyon önzően élem az életemet. Az Úr felé is és az emberek felé is. Csak várom a jó dolgokat, az Ő segítségét, áldását, de alig adok tovább belőle valamit. Alig teszek olyan dolgot, amihez kell egy kis akaraterő vagy meg kellene erőltetni magam, vagy át kellene szerveznem az időbeosztásom, vagy kényelmetlen lenne, vagy fel kellene vállalnom őszintén és határozottan a véleményem. Alig van bennem abból az igazi szeretetből, amit Jézus mutatott be nekünk. Az önzetlen szeretetből, ami ott szorongatja az embert, ha nem adja tovább... Inkább kötelességből teszem a dolgokat. Pedig így a nehezebb... Passzívvá váltam, megfogyatkozott az erőm és sokszor csak úgy sodródok.

 Szeretném, ha még jobban telve lehetnék Szentlélekkel, és így közvetlen közelről láthatnák, az emberek, mit is jelent ez igazán, és ezért szomjasak lennének erre! Bár úgy gondolom, hogy minden jó dolog bennem, ami talán már természetes, hogy ilyen vagyok, az mind a Szentlélek munkája bennem, nem pedig én vagyok.

Meg akarok újulni ebben az agapé szeretetben. Több Szentlélekre van szükségem, több tűzre...De ehhez meg engedelmesnek kell lennem és odaszántnak. Az Úrra nézni, az Ő dolgaival foglalkozni. Az Odafennvalókkal törődni.

Nem akarok lemondani az áldásról. És nem akarom elveszíteni azt a tervet, amit az Úr nagy szeretettel megálmodott az életemre-és az életünkre :)

Szóval össze akarom kapni magam :)