Irgalom

A mostani időszakban irgalmat kell tanulnom. Eddig fogalmam sem volt az irgalom igazi jelentéséről. Persze, ismeri az ember az irgalmas samaritánus történetét. De más az, amikor te vagy benne a szerepben.

Amire rájöttem:
az irgalom nem csak arról szól, amit teszünk, hanem főként arról, ahogyan tesszük.
Nem irgalom az, ha megteszel mindent, amit kérnek tőled, vagy amire szüksége van a másiknak, de közben duzzogsz magadban, zsörtölődsz, bosszankodsz.
De irgalom az, ha valamit bár nehéz megtenned, nehéz segítened, fáradt vagy, nem tartozol azzal, hogy megtedd, nem fűződik hozzá különösebb érdeked, nem kapsz érte jutalmat, másra is tudnád fordítani az idődet- és mégis, te     s z e r e t e t t e l      a szívedben tudod megtenni. Mert megszánod az illetőt. Megeseik rajta a szíved. És innentől nem kötelességből teszed.
Példa előttem ebben Jézus, az az irgalom, ami az Ő szívében élt felénk, hogy így ment fel a keresztre értünk.
És példa az Édesanyám: ahogyan Nagymamámat ápolja, és ahogyan bánik az öcsémmel mindazok ellenére, amit ő már elkövetett ellenünk.

"Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked." Lukács 10;30-35