Free mind
Azt hiszem, fenekestül felfordult az életem.
Igazából írtam már arról, hogy milyen változások zajlanak mostanában az életemben. Most ezt emelném ki: megújult a gondolkodásmódom. Vagy inkább: megújulóban van. Még nem értem a végére...
De elgondolkodtam. Keresztényként is újra és újra szükségünk van arra, hogy megújuljunk. Hogy újra és újra hozzáigazítsuk magunkat az Igéhez. A véleményünket, a hitvallásunkat, a terveinket, az álmainkat, a módszereinket az élethelyzeteinket, a feladatainkat, a nagy döntéseinket és még sorolhatnám. Az én életemre nézve így is mondhatnánk: ne igazodjatok saját bekövült módszereitekhez és jól beváltnak hitt, de saját gondolataitokhoz, terveitekhez.
Azt már említettem, hogy nagyon kategorikus gondolkodású tudok lenni. Na, ebből jövök most ki. Remélem :)
Igazából mindebben egy fiú az eszköz... De ez - ahogy az apró, bizonytalan de mégis nagyon csodálatosan izgalmas lépéseimet megteszem - nem csak a párválasztáshoz való hozzáállásomra van kihatással. És ennek nagyon örülök.
Úgy érzem, kimozdultam abból az állóvízből, amiben már jó ideje ott álltam, mint a cövek. Persze az állóvíz felkavarodik, ha megmozdul, aki benne áll: én is ezt érzem, hogy felkavarodott minden. És törmelék, üledék kerül a felszínre. Nem mindig érzi magát biztonságban, aki egy megzavart vízfelszínt lát. De egyszer kialakul az új egyensúly. Ami felkavarodott és nem odavaló, azt ki kell halászni. Hogy egy tisztább vizet kapjunk.
Sőt tovább megyek: nem akarok többé tóban állni. Tiszta, áramló folyóvizet akarok. Ahol mindig újat kaphatok Istenből. Ahol mindig friss víz oltja a szomjam. Ez a Szentlélek. Azt hiszem, elhanyagoltam a vele való kapcsolatom. Többre van szükségem belőle. Hiszen Jézus is ezt mondta.
Ami nagyon fontos, és picit tartok tőle: nehogy rosszul döntsek. Eközben a szabadság közben nehogy elengedjem az Úr kezét. Úgyhogy fokozottan kell figyelnem rá és imádkoznom. De hiszem, hogy Ő vezet engem, és megadja a szívem kérését!
Igazából írtam már arról, hogy milyen változások zajlanak mostanában az életemben. Most ezt emelném ki: megújult a gondolkodásmódom. Vagy inkább: megújulóban van. Még nem értem a végére...
Azt mondja Pál a Róma 12-ben: "és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."Persze, itt nem arról beszél Pál, ami most történik velem, hiszen itt arról van szó, hogy térjünk meg a bűnös gondolkodásunkból, ne a világ értékrendjét kövessük, hanem az Úrét, azt, amit Jézus hagyott ránk.
De elgondolkodtam. Keresztényként is újra és újra szükségünk van arra, hogy megújuljunk. Hogy újra és újra hozzáigazítsuk magunkat az Igéhez. A véleményünket, a hitvallásunkat, a terveinket, az álmainkat, a módszereinket az élethelyzeteinket, a feladatainkat, a nagy döntéseinket és még sorolhatnám. Az én életemre nézve így is mondhatnánk: ne igazodjatok saját bekövült módszereitekhez és jól beváltnak hitt, de saját gondolataitokhoz, terveitekhez.
Azt már említettem, hogy nagyon kategorikus gondolkodású tudok lenni. Na, ebből jövök most ki. Remélem :)
Igazából mindebben egy fiú az eszköz... De ez - ahogy az apró, bizonytalan de mégis nagyon csodálatosan izgalmas lépéseimet megteszem - nem csak a párválasztáshoz való hozzáállásomra van kihatással. És ennek nagyon örülök.
Úgy érzem, kimozdultam abból az állóvízből, amiben már jó ideje ott álltam, mint a cövek. Persze az állóvíz felkavarodik, ha megmozdul, aki benne áll: én is ezt érzem, hogy felkavarodott minden. És törmelék, üledék kerül a felszínre. Nem mindig érzi magát biztonságban, aki egy megzavart vízfelszínt lát. De egyszer kialakul az új egyensúly. Ami felkavarodott és nem odavaló, azt ki kell halászni. Hogy egy tisztább vizet kapjunk.
Sőt tovább megyek: nem akarok többé tóban állni. Tiszta, áramló folyóvizet akarok. Ahol mindig újat kaphatok Istenből. Ahol mindig friss víz oltja a szomjam. Ez a Szentlélek. Azt hiszem, elhanyagoltam a vele való kapcsolatom. Többre van szükségem belőle. Hiszen Jézus is ezt mondta.
Ami nagyon fontos, és picit tartok tőle: nehogy rosszul döntsek. Eközben a szabadság közben nehogy elengedjem az Úr kezét. Úgyhogy fokozottan kell figyelnem rá és imádkoznom. De hiszem, hogy Ő vezet engem, és megadja a szívem kérését!
Köszi a tanulságos beirást!
VálaszTörlésSzegő-Szollás Klára
Az oltalom
Igen, Uram, már nem félek,
benned bízom, reád nézek!
És ha ég, föld, tenger,
minden összeszakad,
a jövő akkor is
szent kezedben marad.
Bátran emeld fel hát szemedet,
az Úr oltalmaz meg tégedet.
Benne bízzál, mert Ő megsegít,
a reménység meg nem szégyenít!
Forrás: Vetés és Aratás 2010.
Köszönöm a verset! Pont ez van bennem :)
Törlés