A kereszt ereje
"...hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." 1Kor 1;17
"Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. "1Kor 2;5
"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Róma 1;16
Elég szörnyű dolgot vettem észre magamon. Ez is olyan dolog, ami "jó keresztény" életében alapvető tudás. Mégpedig ez: az Evangéliumnak, az Igének, a Szentléleknek ereje van. Nos, amit felfedeztem: gyakorlatilag kételkedek ebben. Mit értek ez alatt, hogy gyakorlatilag? Azt, hogy az eszemmel tudom, hiszem, de a cselekedeteim nem mindig ezt mutatják.
Valóban hiszem ezt az erőt? Valóban várom ezt az erőt? Valóban teszek azért, hogy ez az erő meg tudjon nyilvánulni bennem, rajtam keresztül?
Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, és bizonyos helyzetekben döbbenten tapasztaltam, hogy a válasz: nem. Legalábbis nem olyan hittel, ami az igazi hit, ami nem lát még eredményt, de mégis hisz.
Sokszor azt gondolom magamban: "Na, ennek az embernek úgyis kemény a szíve, vagy bolondságnak fogja tartani, amit mondok"- és lám, máris elszalasztottam a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyek Jézusról, és ezen kívül még az Ige erejét is lebecsültem.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést: Miért nem tudok úgy beszélni Jézusról, a hitemről, hogy az gyökeres változást hozzon emberek életében?
Rájöttem, hogy azért, mert az én emberi okoskodásom megmásítja, átalakítja Isten egyszerű de nagyszerű igazságát... Nem hagyom, hogy tisztán, erőteljesen, akár csak egy mondatban szóljon az Ige a számból-mindig hozzáteszem a kis magyarázatomat, vagy " megszépítem" kicsit, hogy ne legyen olyan kemény, vagy hogy ne veszítsem el a másik ember szimpátiáját. Nem jó ez így... Változtatnom kell ezen.
"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." 1Kor 1
Elég szörnyű dolgot vettem észre magamon. Ez is olyan dolog, ami "jó keresztény" életében alapvető tudás. Mégpedig ez: az Evangéliumnak, az Igének, a Szentléleknek ereje van. Nos, amit felfedeztem: gyakorlatilag kételkedek ebben. Mit értek ez alatt, hogy gyakorlatilag? Azt, hogy az eszemmel tudom, hiszem, de a cselekedeteim nem mindig ezt mutatják.
Valóban hiszem ezt az erőt? Valóban várom ezt az erőt? Valóban teszek azért, hogy ez az erő meg tudjon nyilvánulni bennem, rajtam keresztül?
Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, és bizonyos helyzetekben döbbenten tapasztaltam, hogy a válasz: nem. Legalábbis nem olyan hittel, ami az igazi hit, ami nem lát még eredményt, de mégis hisz.
Sokszor azt gondolom magamban: "Na, ennek az embernek úgyis kemény a szíve, vagy bolondságnak fogja tartani, amit mondok"- és lám, máris elszalasztottam a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyek Jézusról, és ezen kívül még az Ige erejét is lebecsültem.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést: Miért nem tudok úgy beszélni Jézusról, a hitemről, hogy az gyökeres változást hozzon emberek életében?
Rájöttem, hogy azért, mert az én emberi okoskodásom megmásítja, átalakítja Isten egyszerű de nagyszerű igazságát... Nem hagyom, hogy tisztán, erőteljesen, akár csak egy mondatban szóljon az Ige a számból-mindig hozzáteszem a kis magyarázatomat, vagy " megszépítem" kicsit, hogy ne legyen olyan kemény, vagy hogy ne veszítsem el a másik ember szimpátiáját. Nem jó ez így... Változtatnom kell ezen.
"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." 1Kor 1
Megjegyzések
Megjegyzés küldése