Helyzetjelentés
Nehéz idők járnak. Számolom a heteket...Még 20 hét...Még 19 hét... Még 18 hét... És vége a hatodévnek!!
Mostanában nem sűrűn írtam a blogra. Azért, mert kicsit be vagyok havazva. Gyorsan szalad az idő, és kevés idő alatt sok dolgot kellene teljesítenem. Az Úr nélkül nem is menne. Olyan jó, hogy Ő itt van velem, és az, ahogyan tapasztalhatom, hogy a tenyerén hordoz! Amennyire lehet, megkönnyíti a dolgaimat, támogat, segít engem. Mindenben ezt látom.
Az Ő kegyelméből végre megírtam, beköttettem a diplomamunkát! Egy teherrel kevesebb. De majd még meg kell védeni...Most sebészetet tanulok, jövő héten csütörtökön fogok szigorlatozni. Tegnapra alább hagyott a lendületem, hiszen már több, mint egy hete ezt tanulom, reggel 5-től este 10-ig, és nehéz egész nap ugyanazt csinálni napról napra, mikor odakint tavasz van, virágillat, langyos szellő...De ma, amikor imádkoztam, újra megerősített az Úr és kedvet adott ahhoz, hogy folytassam.
Nehéz volt az is, hogy nem éreztem túl hasznosnak magamat. Hogy csak egy "tanulógép" vagyok. Aztán megnyugodtam. Most ez a feladatom. És itt, a négy fal között is van egy fontos dolog, amit megtehetek: imádkozhatok. Sok -sok embert helyezett a szívemre Isten, akikért kitartóan imádkozok, és hiszem, hogy meg fogom látni az eredményét is :)
Közben izgatottan várom a jövőt. Reménnyel van tele a szívem, ha arra gondolok, hogy nemsokára más életem lesz, kiléphetek végre ebből a mókuskerékből. Nem kell többé tanulni (legalábbis nem ennyit)!!!! De addig még egy nagyon kemény nyár áll előttem...
Sokat imádkoztam, hogy hová jelentkezzek dolgozni. Úgy értettem meg Isten vezetését, hogy Budapestet válasszam. Maga a város elég zajos nekem, drágább is az élet, kevesebb a fizetés, de mégis ebben van békességem, ott éreztem helyemen magamat minden szempontból. Kérem az Urat, hogy ha jól értettem és valóban ez az Ő akarata, akkor készítsen nekem helyet ott.
Olyan izgatott vagyok!! Tele vagyok tervekkel, álmokkal, célokkal! Persze közben próbálom magamat a földön tartani, hogy tudjak koncentrálni a jelenlegi feladataimra, meg azért is, hogy ne várjak túl sokat földi dolgoktól. De azért azt tudom, hogy Isten mindig reményteljes jövőt tervez nekünk!
Mostanában nem sűrűn írtam a blogra. Azért, mert kicsit be vagyok havazva. Gyorsan szalad az idő, és kevés idő alatt sok dolgot kellene teljesítenem. Az Úr nélkül nem is menne. Olyan jó, hogy Ő itt van velem, és az, ahogyan tapasztalhatom, hogy a tenyerén hordoz! Amennyire lehet, megkönnyíti a dolgaimat, támogat, segít engem. Mindenben ezt látom.
Az Ő kegyelméből végre megírtam, beköttettem a diplomamunkát! Egy teherrel kevesebb. De majd még meg kell védeni...Most sebészetet tanulok, jövő héten csütörtökön fogok szigorlatozni. Tegnapra alább hagyott a lendületem, hiszen már több, mint egy hete ezt tanulom, reggel 5-től este 10-ig, és nehéz egész nap ugyanazt csinálni napról napra, mikor odakint tavasz van, virágillat, langyos szellő...De ma, amikor imádkoztam, újra megerősített az Úr és kedvet adott ahhoz, hogy folytassam.
Nehéz volt az is, hogy nem éreztem túl hasznosnak magamat. Hogy csak egy "tanulógép" vagyok. Aztán megnyugodtam. Most ez a feladatom. És itt, a négy fal között is van egy fontos dolog, amit megtehetek: imádkozhatok. Sok -sok embert helyezett a szívemre Isten, akikért kitartóan imádkozok, és hiszem, hogy meg fogom látni az eredményét is :)
Közben izgatottan várom a jövőt. Reménnyel van tele a szívem, ha arra gondolok, hogy nemsokára más életem lesz, kiléphetek végre ebből a mókuskerékből. Nem kell többé tanulni (legalábbis nem ennyit)!!!! De addig még egy nagyon kemény nyár áll előttem...
Sokat imádkoztam, hogy hová jelentkezzek dolgozni. Úgy értettem meg Isten vezetését, hogy Budapestet válasszam. Maga a város elég zajos nekem, drágább is az élet, kevesebb a fizetés, de mégis ebben van békességem, ott éreztem helyemen magamat minden szempontból. Kérem az Urat, hogy ha jól értettem és valóban ez az Ő akarata, akkor készítsen nekem helyet ott.
Olyan izgatott vagyok!! Tele vagyok tervekkel, álmokkal, célokkal! Persze közben próbálom magamat a földön tartani, hogy tudjak koncentrálni a jelenlegi feladataimra, meg azért is, hogy ne várjak túl sokat földi dolgoktól. De azért azt tudom, hogy Isten mindig reményteljes jövőt tervez nekünk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése