Vigyázz a tiszta szívedre!
Szörnyen mélyen voltam az elmúlt időszakban. Visszanéztem a bejegyzéseket: közel három hétig tartott ez az állapot. Hol jobb, hol nehezebb volt. Hol sikerült kicsit feltápászkodnom, hol újra a földön találtam magam. Napról napra harcot folytattam a kétségbeesés, hitetlenség és a feladás ellen. Küzdöttem, de sokszor elestem. De az Úr újra és újra nyújtotta a kezét. És végül kihúzott engem a hullámok közül.
Sok dolgot megértettem ezen keresztül.
Most két dologról szeretnék írni: az egyik az, hogy mennyire nagy érték a tiszta szív és a szentség, a másik pedig az, hogy Istenünk féltőn szerető Isten, de ugyanakkor Ő szent, és megítéli a bűnt. És ez nagyon komoly dolog.
Tehát a tiszta szívről. Éreztem, hogy koszossá, bűnössé váltam. Úgy a szívemben. Nagyon cudar érzés volt...Akkor tűnt fel igazán: mennyire nagy kiváltság, hogy az Ő kegyelméből megszentelt és megigazult életünk lehet. Ha majd az Úr ítélőszéke előtt meg kell állnunk, és Jézus váltságát nem fogadtuk volna el, akkor valószínűleg ezt érezhetnénk nagyon-nagyon hatványozott, megsemmisítő mértékben. Nem volt békességem Istennel. Nem voltam tiszta. Nem mertem rátekinteni. Nem mertem kérni Tőle. Vagyis úgy éreztem, nincs hozzá az az állapotom, az a kapcsolat, ami ezt lehetővé tenné, hogy a hatalmas, szent Isten elé jöjjek. Ez a beszédemen is feltűnt: csupa lemondó, beletörődött mondatok hagyták el a számat. És ehhez nem kellettek "nagy", látványos bűnök. Csak pusztán elég volt egy hitetlen, kétségbeesett, elerőtlenedett szív.
/Persze ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem követek el bűnöket. De ez most valahogy más volt. Mert végig tudatában voltam, hogy nem vagyok a helyemen./
Végül kegyelemből, felemelt engem az Úr. De nem csak úgy, hogy legyintett egyet: "Nem baj, lányom, mással is megesik!" Hanem megítélte bennem a bűneimet, hogy aztán teljesen meg tudjon tisztítani. Kemény volt szembesülni azzal, hogy Ő ennyire nem tűri meg a bűnt, és ennyire egyértelműen, határozottan, szépítgetés nélkül fellép a bűn ellen, kimondja, nevén nevezi a bűnömet, és azt sem hallgatja el előlem, hogy amíg az a bűn ott van, addig nem lehetek előtte kedves, addig elfordul tőlem. Mindezt azért, mert Ő igazságos és szent Isten.Úgy érzem, erről sokszor elfelejtkezünk, és "szelektíven" halljuk meg a Biblia üzenetét. Csak a szép és biztató dolgokat. Pedig Ő szentséget vár tőlünk. Hogy eredményesek és gyümölcstermők lehessünk.
De kegyelmes és szerető Isten is, ezért küldte el Jézust, és ezért nem kell ebben az állapotban maradnunk!
Szóval nagyon becsüljük meg azt, hogy Jézus által fiak lehetünk, és szeret annyira a mi Atyánk, hogy megítéljen minket, amikor kell, ahhoz, hogy tiszták és szentek lehessünk, ahogyan Ő azt parancsba adta. Hogy kiégesse belőlünk a salakot. Ez fáj, de szükséges. Figyeljünk arra, hogy tartsuk meg a tisztaságot! Soha ne mondjunk nemet és ne halogassuk az engedelmességet, amikor a Szentlélek figyelmeztet valamire. Ne keressünk kiskaput. Ne engedjünk meg magunknak egy kis gyengeséget.
Mert a kis szikrákból lesznek az erdőtüzek.
Sok dolgot megértettem ezen keresztül.
Most két dologról szeretnék írni: az egyik az, hogy mennyire nagy érték a tiszta szív és a szentség, a másik pedig az, hogy Istenünk féltőn szerető Isten, de ugyanakkor Ő szent, és megítéli a bűnt. És ez nagyon komoly dolog.
Tehát a tiszta szívről. Éreztem, hogy koszossá, bűnössé váltam. Úgy a szívemben. Nagyon cudar érzés volt...Akkor tűnt fel igazán: mennyire nagy kiváltság, hogy az Ő kegyelméből megszentelt és megigazult életünk lehet. Ha majd az Úr ítélőszéke előtt meg kell állnunk, és Jézus váltságát nem fogadtuk volna el, akkor valószínűleg ezt érezhetnénk nagyon-nagyon hatványozott, megsemmisítő mértékben. Nem volt békességem Istennel. Nem voltam tiszta. Nem mertem rátekinteni. Nem mertem kérni Tőle. Vagyis úgy éreztem, nincs hozzá az az állapotom, az a kapcsolat, ami ezt lehetővé tenné, hogy a hatalmas, szent Isten elé jöjjek. Ez a beszédemen is feltűnt: csupa lemondó, beletörődött mondatok hagyták el a számat. És ehhez nem kellettek "nagy", látványos bűnök. Csak pusztán elég volt egy hitetlen, kétségbeesett, elerőtlenedett szív.
/Persze ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem követek el bűnöket. De ez most valahogy más volt. Mert végig tudatában voltam, hogy nem vagyok a helyemen./
Végül kegyelemből, felemelt engem az Úr. De nem csak úgy, hogy legyintett egyet: "Nem baj, lányom, mással is megesik!" Hanem megítélte bennem a bűneimet, hogy aztán teljesen meg tudjon tisztítani. Kemény volt szembesülni azzal, hogy Ő ennyire nem tűri meg a bűnt, és ennyire egyértelműen, határozottan, szépítgetés nélkül fellép a bűn ellen, kimondja, nevén nevezi a bűnömet, és azt sem hallgatja el előlem, hogy amíg az a bűn ott van, addig nem lehetek előtte kedves, addig elfordul tőlem. Mindezt azért, mert Ő igazságos és szent Isten.Úgy érzem, erről sokszor elfelejtkezünk, és "szelektíven" halljuk meg a Biblia üzenetét. Csak a szép és biztató dolgokat. Pedig Ő szentséget vár tőlünk. Hogy eredményesek és gyümölcstermők lehessünk.
De kegyelmes és szerető Isten is, ezért küldte el Jézust, és ezért nem kell ebben az állapotban maradnunk!
Szóval nagyon becsüljük meg azt, hogy Jézus által fiak lehetünk, és szeret annyira a mi Atyánk, hogy megítéljen minket, amikor kell, ahhoz, hogy tiszták és szentek lehessünk, ahogyan Ő azt parancsba adta. Hogy kiégesse belőlünk a salakot. Ez fáj, de szükséges. Figyeljünk arra, hogy tartsuk meg a tisztaságot! Soha ne mondjunk nemet és ne halogassuk az engedelmességet, amikor a Szentlélek figyelmeztet valamire. Ne keressünk kiskaput. Ne engedjünk meg magunknak egy kis gyengeséget.
Mert a kis szikrákból lesznek az erdőtüzek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése