Újra Puszta

Megint közel egy hónapos tanulás vár rám. Közben a szakdolgozattal is haladni kellene.

Nem akarooooom…

A mostanival együtt még 5 ilyen lesz ebben a tanévben. Csak az Úr tud ehhez erőt adni.

Megint a Pusztában kell járnom, ahol le kell mondanom nagyon sok mindenről, egyedül kell lennem, azt kell tennem folyamatosan és kitartóan, amihez nincs kedvem. Olyan ez, mint egyfajta böjt, állandó lemondás és saját akaratom, testi-lelki igényeimnek háttérbeszorítása. Engedelmességből.

Ha az Úr nem lenne velem, biztosan nem bírnám már többször végigcsinálni.

Ma van az első olyan nap, hogy elfogadtam és beletörődtem, hogy most ez jön. Meglepő módon annak ellenére, hogy tudom, rossz lesz, egyfajta békesség is van bennem. Mert azért jó dolgok is történnek ez alatt. Olyan hálás tudok lenni ilyenkor a monotonitást megszakító kis apró örömökért!  

Amikor ilyenkor csendességet tartok, különösen közel érzem az Urat. Itt ül mellettem, és bátorít, emlékeztet arra a sok csodára, amin eddig keresztülvitt. Eszembe juttatja, hogy akkor sem a magam erejéből sikerült-és ez most sem lesz másképp. Új értelmet nyernek Igeversek.

...Megtört a szívem...

És az Úr ezt tudja. És Ő a megtört szívűekkel van. Ilyenkor több időm van a csendességre, és fogékonyabb is vagyok, jobban keresem Őt. Egy más szellemi állapotom van, és ezt szeretem. Gyakorolnom kell, hogy ne a láthatókra nézzek, ne a magam erejére és eszére támaszkodjak, ne a magam képességeiben reménykedjek, legyek állhatatos, türelmes, bízzak, reménykedjek a körülmények ellenére is. És az Úr megmutatja hatalmát és erejét. Meg is szégyenülök, hogy máskor is így kellene keresnem Őt…Nem véletlenül visz az Úr nehéz helyzetekbe-itt tud igazán a szívünkre beszélni és formálni, megtisztítani.

Szóval-Gyerekgyógyászat: megbírkózom veled is-nem a magam erejéből, de az Úrtól kapott erővel!