A nehézségekben is...
Itt a lehetőség.
Mire?
Arra, hogy megmutassam: nem csak beszélek arról, hogy az Úr mindenre elég. Arra, hogy állhatatos legyek. Arra, hogy akkor is az Ő akarata szerint döntsek, amikor a szívem nagyon is mást diktál. Arra, hogy bebizonyítsam: nem csak akkor tudok ezekről papolni, ha már mögöttem vannak az életnek ezen szakaszai, vagy amikor egy barátom kerül ilyen helyzetbe. Arra, hogy a nehézségekben is dicsérjem az Urat, és engedjem, hogy ezen keresztül megépítsen. Arra, hogy elég időt töltsek Vele. Arra, hogy ellenálljak igen erőteljes kísértéseknek. Arra, hogy ne engedjem a lemondást, elégedetlenséget, kiábrándultságot és keserűséget meggyökerezni a szívemben. Arra, hogy alázatos legyek, és elfogadjam azt, amit az Úr ad. Vagy nem ad... Egyenlőre. Hogy teljes szívemmel megadjam neki magam, és elismerjem: Ő az Úr, mindenek feletti Isten, aki akkor is méltó a dicséretemre, amikor nagyon nem ez jönne a szívemből, és úgy érzem, egyedül maradtam, és hogy olyan keresztet ad, amit nem tudok elhordozni, amit már nem akarok tovább hordozni, mert belefáradtam. Hogy megvalljam; Ő igazságos Isten, akkor is, ha nem az én elvárásaim és terveim szerint cselekszik. Arra, hogy tudjak feladni mindent, és odaadni neki általam zsugorgatott kis dolgaim. Még az álmodozást is...És bízzak: Ő jobbat fog adni. ... Fog adni ... Bízzak: Ő keresztül visz a lehetetlenen is. Bízzak: elég nekem az Ő kegyelme, még ha erőtlen vagyok, akkor is.
Nehéz.
Nagyon nehéz.
Az utóbbi időben nem is sikerült. Egy gyenge, erőtelen ember vagyok. Le vagyok nyomva a porba.
Az Úr megítélt. Hajlamos vagyok azt képzelni magamról, hogy erős tudok maradni a nehéz időkben is. Az Úr megmutatta: nélküle tényleg s e m m i v a g y o k. Rámutatott: én is könnyen kerülhetek olyan helyzetbe, amit el sem tudok képzelni, hogy velem megtörténhet. Pedig milyen messze vagyok azoktól a szenvedésektől amit az első keresztényeknek kellett kiállniuk!
Könnyű "jó keresztény"-nek lenni akkor, amikor csak apró nehézségek vannak. Vagy amikor úgy érzem, hogy azért nagyjából a kontrollom alatt vannak a dolgok.
Most nincsenek. Sem a feladatomat nem lehetséges emberileg elvégezni, sem a szívemnek nem tudok könnyen parancsolni, sem pedig kérdésekre nem találok választ. Kísértések jönnek, melyek nagyon erőteljesek. És nem hagynak el egyszeri ellenállásra. Visszatérnek.
Elgondolkodtam: ha ez ilyen erőteljes, akkor biztos pozitív irányban is ilyen erőteljességű dolgok történhetnének, ha végre összeszedném magam. "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét" Efézus 6
"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." Jakab 1;2
Még jó, hogy:
"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid
Azt hiszem, itt az ideje, hogy felálljak!És most ezt fogom tenni!! :)
Mire?
Arra, hogy megmutassam: nem csak beszélek arról, hogy az Úr mindenre elég. Arra, hogy állhatatos legyek. Arra, hogy akkor is az Ő akarata szerint döntsek, amikor a szívem nagyon is mást diktál. Arra, hogy bebizonyítsam: nem csak akkor tudok ezekről papolni, ha már mögöttem vannak az életnek ezen szakaszai, vagy amikor egy barátom kerül ilyen helyzetbe. Arra, hogy a nehézségekben is dicsérjem az Urat, és engedjem, hogy ezen keresztül megépítsen. Arra, hogy elég időt töltsek Vele. Arra, hogy ellenálljak igen erőteljes kísértéseknek. Arra, hogy ne engedjem a lemondást, elégedetlenséget, kiábrándultságot és keserűséget meggyökerezni a szívemben. Arra, hogy alázatos legyek, és elfogadjam azt, amit az Úr ad. Vagy nem ad... Egyenlőre. Hogy teljes szívemmel megadjam neki magam, és elismerjem: Ő az Úr, mindenek feletti Isten, aki akkor is méltó a dicséretemre, amikor nagyon nem ez jönne a szívemből, és úgy érzem, egyedül maradtam, és hogy olyan keresztet ad, amit nem tudok elhordozni, amit már nem akarok tovább hordozni, mert belefáradtam. Hogy megvalljam; Ő igazságos Isten, akkor is, ha nem az én elvárásaim és terveim szerint cselekszik. Arra, hogy tudjak feladni mindent, és odaadni neki általam zsugorgatott kis dolgaim. Még az álmodozást is...És bízzak: Ő jobbat fog adni. ... Fog adni ... Bízzak: Ő keresztül visz a lehetetlenen is. Bízzak: elég nekem az Ő kegyelme, még ha erőtlen vagyok, akkor is.
Nehéz.
Nagyon nehéz.
Az utóbbi időben nem is sikerült. Egy gyenge, erőtelen ember vagyok. Le vagyok nyomva a porba.
Az Úr megítélt. Hajlamos vagyok azt képzelni magamról, hogy erős tudok maradni a nehéz időkben is. Az Úr megmutatta: nélküle tényleg s e m m i v a g y o k. Rámutatott: én is könnyen kerülhetek olyan helyzetbe, amit el sem tudok képzelni, hogy velem megtörténhet. Pedig milyen messze vagyok azoktól a szenvedésektől amit az első keresztényeknek kellett kiállniuk!
Könnyű "jó keresztény"-nek lenni akkor, amikor csak apró nehézségek vannak. Vagy amikor úgy érzem, hogy azért nagyjából a kontrollom alatt vannak a dolgok.
Most nincsenek. Sem a feladatomat nem lehetséges emberileg elvégezni, sem a szívemnek nem tudok könnyen parancsolni, sem pedig kérdésekre nem találok választ. Kísértések jönnek, melyek nagyon erőteljesek. És nem hagynak el egyszeri ellenállásra. Visszatérnek.
Elgondolkodtam: ha ez ilyen erőteljes, akkor biztos pozitív irányban is ilyen erőteljességű dolgok történhetnének, ha végre összeszedném magam. "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét" Efézus 6
"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." Jakab 1;2
Még jó, hogy:
"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid
Azt hiszem, itt az ideje, hogy felálljak!És most ezt fogom tenni!! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése