Kiskapu

Előfordul, hogy könnyebb utat keresünk. Letérünk arról az útról, amit az Úr eltervezett nekünk.

Mi történik ilyenkor?

Először megpróbál a helyünkön tartani, figyelmeztet. De nem dönt helyettünk, és nem kényszeríti ránk az akaratát.

Ha lecsámborgunk az útról, az Úr akkor is hűséges marad. Ez annyira csodálatos… Akkor sem hagy el, ha rosszul döntünk, hanem folyamatosan felkínálja a lehetőséget arra, hogy visszatérjünk, és utánunk jön. És a lehető legjobbat próbálja meg kihozni a helyzetből.

Izrael népének királyválasztása kapcsán gondolkodtam el ezen. Az Úr terve az volt, hogy ne legyen földi királyuk. De ők szemmel láthatót, megfoghatót akartak. Olyat, mint ami mindenki másnak is van. Hasonlítani akartak más népekre. Az Úr előtt ez nem volt kedves, de akkor is, bár szomorú szívvel, de a király személyének kiválasztásában Ő adott vezetést Sámuelnek. Hogy a lehető legjobban jöjjön ki a nép ebből a helyzetből is. De látjuk az eredményét az engedetlenségnek: sok harc, háború, veszteség, gyengeség, legyőzöttség.

Azért ez bámulatos, hogy sosem maradunk magunkra. Nem sértődős Istenünk van, hanem hűséges és kegyelmes.

Amikor velünk is hasonló történik, és saját utakon kezdünk el járni türelmetlenségünk vagy hitetlenségünk, belefáradásunk miatt, Ő akkor is mellettünk marad, bár szomorú szívvel látja, hogy abból nem lesz áldás az életünkön.

Ezért kell mindig figyelnünk, hogy azon az úton vagyunk-e még, ahol lennünk kell. S ha nem, lehetőségünk van visszatérni. Tegyük meg mielőbb!