Elfogadni

Az utóbbi időben észrevettem valamit magamon: csak nehezen tudok segítséget és tanácsot elfogadni. Akaratlanul is úgy van az agyam beállítva, hogy nekem mindig erősnek kell lennem. Furcsa, mert problémáim, kérdéseim, megoldatlan helyzeteim természetesen nekem is vannak. De általában már van rá egy megoldás is bennem, szóval teljesen tanácstalan elég ritkán vagyok-más kérdés, hogy nem biztos, hogy az a jó megoldás. Ha elmondom valahol a gondom, nyilvánvaló, hogy megpróbálnak segíteni. És ekkor vettem észre, hogy rögtön védekező álláspontba kerülök: mindig van egy „de” vagy egy „hát igen, erre már én is gondoltam” meg egy „hát ezt már megpróbáltam én is”. Ahelyett, hogy figyelnék és megjegyezném, mit tanácsolnak, szinte meglepődök és megijedek, hogy segíteni próbálnak. Szörnyű vagyok… Pedig azért vagyunk testvéri közösségben, hogy ilyenkor más szemszögből is megvilágításra kerüljön egy probléma, új ötletek, meglátások kerüljenek a „fegyvertáramba”.

Meg kell tanulnom elfogadni a segítséget és a tanácsot. Merni akarok gyenge lenni.