Vasárnap

Végre megint eljutottam a szabkerbe istentiszteletre. Olyan volt, mintha hetek óta nem ettem volna, és most végre újra táplálékot kaptam (lelkileg ). Csodálatos az Úr jelenléte, megítél, helyretesz, megújít, felfrissít, megelégít. És tudhatom: annak ellenére, mennyire bűnös vagyok, kegyelemben és szeretetben élhetek.

Választ kaptam a kérdéseimre: nem, nem szabad panaszkodni. Nem szabad rosszat gondolni másokról, nem szabad rosszat beszélni másról, nem szabad ítélkezni.

Nem szabad? Ha az Úr szeretetét adja a szívedbe, és belőle táplálkozol, nem is akarsz.

Erre viszont csak akkor vagyok képes, ha az Ő szeretete megtölti a szívemet.

Még két rövid gondolat:

a szívünk állapota határozza meg, hogy mit látunk. Ebből lemérhetjük, mennyire vagyunk közel az Úrhoz. Amilyen az ember szíve, olyannak fogja látni a jövőjét, a környezetét, a kapcsolatait és saját magát is.

Nagyon fontos a motiváció. Az Úr szemében sokszor nem az számít, hogy mit teszel, hanem azt, hogy miért, mi a szándékod, milyen szívvel teszed.