Nézz az ígéretekre, ne a láthatókra!

Könnyen bele lehet sodródni abba a csapdába, hogy így gondolkozunk: "Én teszem az Úr akaratát, keresem Őt, csak most egy kicsit rosszkedvű leszek, végülis nem várhatja el senki, hogy vidám legyek ezek között a körülmények között!"

Egy kis "szabadságot" veszünk ki a lelkünknek. És szépen elvonulunk a kis világunkba, szomorú dalokkal nyalogatjuk a sebeinket, esetleg felnövekszik bennünk a keserűség, cinizmus, lemondás, reménytelenség, önsajnálat, kétségbeesés, negatív beszédek és hozzáállás, vagy épp a túl sok álmodozás. Kinek-kinek melyikre van hajlama.

És nem megyünk sehová. Vagy csak körbe-körbe a pusztában.

Nem, ezzel nem oldottuk meg a problémát, legyen az bármi: társkeresés, munkahelyi problémák, félelmeinkkel való szembenézés, válaszok keresése nagy kérdéseinkben.

Fel kell állni. Az ígéretekre nézni. A még láthatatlan ígéretekre. És arra a szeretetre, amiben még sosem csalódtunk. Arra, aki ennek a szeretetnek a forrása.

És megbátorítani a lelkünket. Felkelni és elindulni. És akkor az Úrban gyökerező, stabil és biztos, körülményektől független örömben élhetünk.

Tőlünk függ, melyik utat választjuk.