Zsoltár

Ragaszkodik hozzád lelkem, Istenem! Te vagy menedékem, kősziklám, biztos segítség a szükség idején.

Szereteted nem tudom fel sem fogni, annyira végtelen és kimeríthetetlen.

Kegyelmed minden reggel új esélyt ad nekem, szemrehányások és elvárások nélkül.

Tanácsot adsz az élethez, és minden dolgom teelőtted van. Figyelsz rám és csodálatos terved van az életem felől, ami sokkal csodálatosabb, mint amit a fantáziámmal valaha el tudnék magamnak képzelni.

Ha a lábam megpróbál letérni az ösvényről, amit személyesen nekem álmodtál meg, te szelíden utánam nyúlsz, és úgy szólsz, hogy meghalljam.

Megnyitod előttem azokat az utakat, amiken járnom kell és ahová áldást készítettél nekem, de elzárod azokat, amik nem nekem valók.

Szelíd vagy, alázatos, dicsőséges, hatalmas, hűséges, félelmetes, szeretetteljes, csodálatos. Békesség árad belőled, elveszed a félelmeket, meggyógyítod a sebeket, és betöltöd minden szükségem. Te magad vagy a szeretet!

Felkészítesz a feladatokra, és mindig ott maradsz mellettem.

Te mindenre elég vagy. Elég akkor, amikor örömben vagyok, és elég akkor, amikor bánatban. Nem emberektől függ a boldogságom, hanem egyedül Tőled. Mert te nem változol. Mindig itt maradsz. Mindig így fogsz szeretni. Mindig várni fogsz rám, hogy keresselek és oda léphess hozzám, lehajolhass és átölelhess.

Nem tudom elmondani sem, mennyire csodálatos vagy, drága Uram!

...erre nincsenek szavak...