Isten+én---->más emberek + (Isten+én)

Az Úrral való kapcsolatunknak egyik része az, ahogyan formálja a jellemünket. Ez egy nagyon fontos és meghatározó rész. Ebbe beletartoznak a magunk "óemberével" folytatott harcai is, hiszen ezáltal tudunk közelebb és közelebb kerülni Istenünkhöz. Ez talán a beugró ahhoz, hogy a többi rész is működjön.

Eddig annyira csak ezzel foglalkoztam, hogy megfeledkeztem arról, hogy gyakorolni a másik részt ugyanannyira fontos, mert ezért vagyunk itt a földön. A másik rész az, hogy Isten a vele való kapcsolatunkon keresztül másokat is el akar érni. Ha ezt felépítette az Úr, itt az ideje, hogy elkezdjem végre a világ felé való szolgálatot.

Jó, jó, ezt persze mindannyian tudjuk. De vizsgáljuk meg magunkat, tényleg eszerint is élünk? Tényleg-tényleg? Vagy pedig a biztonságos háttérben, távol a "veszélyzónától" szép csendesen meghúzódunk.

Eddig is tudtam, hogy ez fontos, igyekeztem a magam módján, de ennyi nem elég. Nem volt benne a szívem, úgy igazán. Nem fektetek bele eleget. Nem elég fontos.

Szeretném ezt is örömmel, szenvedéllyel, az Úrtól való erővel és bölcsességgel csinálni. Ő legyen a Forrásom ebben is. Hogy az evangélium hirdetése utáni vágyam olyan legyen, mint a csontjaimba rekesztett tűz. Ezt kérem az Úrtól, hogy helyezzen embereket a szívemre. Úgy igazán, kitartóan.

Ó, Uram, mindig, újra és újra meg tudsz lepni, mennyire nem vagyok még kész...Alázatra tanítasz.

Úgy érzem, ez most egy új fejezet kezdete az életemben. Izgatottan várom, hogyan bontod ki!