Észrevenni

"Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" ¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Máté 9,11

Sokszor beleesek abba a hibába, hogy valami nagy és látványos feladatot várok az Úrtól, amit mellesleg még nem is olyan nehéz megoldani. Közben pedig nem veszem észre azt, hogy amit valóban feladatul kaptam, amellett elmegyek. A kevésen is hűnek kell lenni, és az is nagyon nehéz feladat tud lenni.

Sokszor bosszankodok az engem körbevevő emberek gyengeségein, és olyan dolgokon, amiket én az ő hibáiknak tulajdonítok. " nem igaz, hogy már megint ezt meg ezt csinálta. Még mindig nem változott semmit ebben a dologban ..." És nem veszem észre, hogy ez is egy feladat. Nem várhatom el, hogy tökéletes emberek vegyenek körbe. Hisz senki nem az, én meg főleg nem. Jézus sem várta el ezt, sőt, ő egyenesen a bűnös emberekhez jött, közösséget vállalt velük, és meghalt értünk. Pedig ő tökéletes volt.

Az én feladatom ez: alázatosnak és szelídnek lenni, szeretettel elviselni a másikat, esetleg formálni szelíden, szeretettel, és közben nekem is formálódnom kell. Különbnek tartani a másikat magamnál, nem bosszankodni, nem emlegetni a felebarátaim hibáit. Imában hordozni őket kitartóan.

Ugye, hogy nem is olyan kis feladat ez?