Mik a céljai a mindennapjainknak?

Keresztényként sokszor vannak nehéz időszakok az életünkben. Próbák, puszta helyek. Jézus azt sem titkolta, hogy az Ő nevéért csúfolni, bántani, sőt akár üldözni is fognak minket.

¹⁸"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. ²¹De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem." János evang. 15, 18-21

Ma elgondolkodtam azon, hogy milyenek az én harcaim. Arra jutottam: a legtöbb harcom saját magammal van. A saját gyengeségemmel, lustaságommal, kényelmemmel, vágyaimmal és álmaimmal, elképzeléseimmel, félelmeimmel, bátortalanságaimmal, állhatatlanságommal.

Talán ideje lenne továbblépni, és nem csak a saját világomban élni. Bárcsak már olyan érett lehetnék szellememben, hogy már olyan szinten a világ felé szolgálnék, hogy inkább abból adódnának a harcaim, nehézségeim. Jézus nevéért. Nem a saját gyengeségeimért.

Ahogy ezeket a gondolatokat írom, ijesztő érzés fog el, ahogy rádöbbenek; még távol vagyok, nagyon távol attól, amit Isten tervezett velem. Túlzottan is magam körül forgok. Nem jó helyen van a fókusz. És ez rengeteg "fantom- probléma" forrása. Olykor olyan problémákat kergetek, amelyeket nem is kellene, ha egyszerűen csak elkezdeném tenni, amit Isten rám bízott, és nem agyalnék túl sokat a "hogyan"-on. Csak elkezdeni, és közben az Úr megmutatja.