Valami hiányzik...

Valami pótolhatatlan. Valami, ami nem egy hétköznapi dolog. Valami, ami nem helyettesíthető mással. Valami, aminek a hiánya nem felejtődik el.
Valahogy érzem; nem olyan vagyok, mint amilyen szoktam lenni. És ez eléggé elszomorít.

Megelégeltem ezt az állandó hiányérzetet. És a próbálgatásokat, hogy valamivel betömeszeljem ezt a lyukat.

Első megfogalmazásként ezt érzem: a boldogság hiányzik. Az öröm. A szabadság. A vidámság. A békesség. A megnyugvás abban, hogy tudom, a helyemen vagyok, azt csinálom és úgy, amit és ahogyan kell. Őszintén szólva, mostanában nem gondolok túl jókat magamról. Épp ezért. Mert érzem, valami hiányzik, valami megváltozott.

Az ember próbál gyógyírt találni. Próbálja azzal megoldani, hogy teljesíti azokat az elvárásokat, amiktől jó embernek érzi magát. Igyekszik ápolni a barátságokat, rendelkezésére állni mindenkinek, aki kéri, tanulni, dolgozni becsületesen, legjobb tudás és tehetség szerint.

Megpróbálja megnevesíteni a hiányt: nincs párom és ő hiányzik, egyedül vagyok, túl leterhelt vagyok, most a tanulásra, munkára kell koncentrálnom, egyébként is tél van és hideg és beteg vagyok, és különben sem bírok ennyi felé szakadni. Amúgy meg még szolgálni is kellene valamit, itt van bennem, de hol van a helyem?

Aztán megpróbálja kitölteni a hiányt: ismerkedjünk, nyissunk új dolgok felé,, törekedjünk jó dolgokra, tegyük meg a tőlünk telhetőt a tanulásban, figyeljünk a bartátainkra, tartsuk meg a reggeli szigorúan minimum fél órás csendességet, zongorázzunk a vasárnapi istentiszteleten, menjünk el gyülibe...

És mindegyik után azt érzed: lehet, hogy jó dolog, de nem elég. Vagy még jobban belehajszolódtál a sűrűjébe. Arra kell rájönnöd: Isten hiányzik. Bár itt van valahol, hagysz neki egy kis helyet a sok minden mellett. De egy kis hely nem elég. Teljesen át kell adni neki az irányítást.
Kell a SZENTLELKE. Szentlelkének EREJE, ÖRÖME, BÉKESSÉGE,SZABADSÁGA,BÖLCSESSÉGE.

Szomjazom. Arra, hogy Isten ERŐVEL legyen jelen az életemben. Mindenben , amit csinálok. És Lássam, hogyha visszatekintek: Ő itt járt. És dolgozott rajtam.
Szeretném tudni, mit gondol rólam most, hogyan lát. El kell hinnem: a kegyelmen keresztül néz rám.

Alig várom a szombatot. Kell egy nap, csak Vele. Szeretném ezt a napot így eltölteni, imában, igeolvasásban, böjtben. Hagyni, hogy az Ő kézbe vegyen engem, és tegye, amit kell.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2017. tele