Ész és szív

Ez a kettő más dimenzió.

Sokszor vagyok úgy, hogy már ismerek a Bibliából egy igét, egy igazságot, számtalanszor hallottam, esetleg már tudom kívülről. De mégis, csak egy a sok közül. Kicsit távolinak tűnik.

Mindig különleges ajándék az Úrtól, ha valamit kibont előttem. Úgy igazán. Hogy ne csak az eszemmel értsem meg, hanem a szívemmel is. Amikor közelivé válik, saját tapasztalatommá, egy adott helyzetben szabadítássá, reményhoroggá, útmutatássá. Amikor megdöbbenek az Úr bölcsességén, szeretetén, tökéletességén. Amikor megvilágosodik, mit is értett azalatt Isten. És onnantól kezdve igazán az életem részévé válik az az igazság. Egy tégla, ami beépült az életembe, és mindig ott marad már, erősíti az építményt.

Eltűnődtem azon, vajon mitől függ, hogy valamit csak az eszünkkel tudunk, vagy valóban át is élünk. Két dologra jutottam: egyrészt az Úr kegyelme és szeretete- de az egy állandó dolog, úgyhogy talán még inkább a mi részünk a fontosabb- a szívünk hozzáállása. Az odaszánás, a tűz, a megismerni vágyás, a keresés, a kutatás, az őszinte vágy arra, hogy többet és többet ismerjünk Jézusból.

"Keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki keres, mind kap, és a zörgetőnek megnyittatik."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2017. tele