Ében Háézer
Végre vége ennek a két hétnek! Letudtam sok vizsgát, úgyhogy nagyon hálás vagyok az Úrnak. A pszichiátria is 5 lett, bár én négyest adtam volna magamnak. Látszik, hogy megvolt a háttértámogatásom :) ( és itt nem kenőpénzre gondolok, hanem /kenő/imára:)
Olyan érzésem van, mintha most lenne vége a vizsgaidőszaknak, pedig még most kezdődik... De reménnyel nézek elébe, mert icurka-picurkát könnyebbnek ígérkezik az eddigieknél. Különben is, a "pusztában" mindig közelebb érzem Istent.
Azt gondolom, az életemre különösen igaz ez: Ében Háézer, azaz mindeddig megsegített az Úr!
Az, ahogy mindig elzárja előlem a nem nekem szánt utakat, ha esetleg rá akarnék kóborolni (lásd egyetem választás és majdnem házasodás), ahogyan mindeddig megóvott attól, hogy bármilyen nagy baj, veszteség, baleset, tragédia, félelem érjen engem, és ahogy végigvitt ezen az egyetemen, ezeken a teljesíthetetlennek tűnő vizsgákon... Egyedül Övé a dicsőség mindezért, felfoghatatlanul csodálatos kiváltságokkal rendelkezhetem Őbenne!!
Viszont elgondolkodtam Andráson. Szegénnyel mindig történik valami rossz: zuhan 10 métert, kirabolják fényes nappal, elszáll a számítógépe és a rajta lévő összes fontos dolga, amikor betörtek hozzánk, akkor is mindig ő volt otthon... Jó lenne, ha teljesen átadná a szívét az Úrnak, hogy az Ő áldásaiban és ígéreteiben és oltalmában neki is része legyen olyan módon, mint ahogy az egy örököst illet.
Beszélgetnem kellene vele. . .
Jó úgy menni, hogy ajtók nyílnak ki és zárulnak be előttünk. Nem vagy egyedül.
VálaszTörlés