milyennek képzelem

2010. október 2., szombat

Újra elkezdődött a suli. Ez azt jelenti, hogy újra az egyetemisták életét élem. Újra fiatalok vesznek körül- a saját korosztályom, és ahogy sétálgatok az egyetem területén, ez még inkább igy igaz. Nyüzsgés van.

Az évfolyamon már a jól megszokott, kialakult rend folytatódik- ugyanazok az emberek ugyanazokkal lógnak együtt, megvannak a kialakult klikkek és párok. Alig maradt valaki egyedül, mint én. És ez most kicsit nehéz. Úgy látom, behatároltak a lehetőségeim. Úgy szeretném már, ha mellettem lehetne a társam. De emberi szemmel reménytelen.

Sokszor felteszem magamnak a kérdést: túl magasra teszem a mércét? Vagy bennem van a hiba, és olyan elképzeléseim, vágyaim, igényeim, álomképeim vannak, ami nem lehet úgy? De mindig arra jutok, hogy Isten alkotott engem ilyenre, hogy néha ilyen bonyolult legyek, és akkor csak alkotott rajtam kivül mást is hasonlóra. Aki még nem házas. És aki hajlandó lépni is az ügy érdekében. Ugyanis ez a kettő helyzet szokott előállni: vagy már "elkelt" az illető, vagy úgy tűnik, hogy esze ágában sincs ezzel a dologgal foglalkozni.

Sokszor úgy érzem, mintha kivülálló lennék a többi emberhez képest. Nem illek bele a világba. És sok minden van, amit kizárok a világomból, és ami mások számára a mindennapi valóság és megszokott, nekem elképzelhetetlen, a sok durvaság, szeretetlenség, csúnya beszéd, ingerültség, a fiúk többségének általános hozzáálása a lányokhoz és forditva, a lányoké a fiúkhoz mind-mind taszít, és elképzelhetetlen, hogy sokan igy élik az életüket, hogy ez a természetes. Persze ez nem vonatkozik mindenkire, akinek nem inge, ne vegye magára!!

Az én álmom ez lenne a páromat illetőleg (hangsúlyozom, hogy ez csak egy álomkép, amit én elképzeltem, és nem biztos, hogy így is lesz. Kivéve az elsőt! ) :

Az első, legfontosabb feltétel sajnos a fiúk 90%-át kiejti... Legyen a szívében a legelső, legfontosabb helyen Isten, legyen érte égő szíve, élő hite, szolgálja az Urat teljes szívével. Annnnnyira szeresse az Urat, hogy nagyon. Ismerje és szeresse az Úr Igéjét, és az alapján élje az életét, abban keressen választ, és legyen Tőle jövő bölcsessége. Sajnos ez a fehér holló kategória -legalábbis a közvetlen környezetemben ...

Legyen Isten szíve szerint való férfi. Mint Dávid. Sokat lehet tőle tanulni...(nem a Betsabés fejezetre gondoltam :)
                                              .
                                              .
                                              .
                                              .
                                              .


Itt egy hosszú lista állt. De azt hiszem, nem helyes, ha ehhez tartom magam. Mert ezt már a saját önzésem diktálja.


A lényeg: Isten rendelt-e emellé a férfi mellé. Ha igen, bármivel megküzdünk. 

A többi vágyam ezek mellett eltörpül, és nem kizáró ok, de azért jobban működik egy kapcsolat, ha vannak közös pontok. Szeretném, ha szelíd, alázatos, de mégis határozott és bölcs lenne, akire fel tudok nézni, akinek a döntéseiben mindig meg tudok bizni, mert Isten akaratát keresi mindenben.

Nem hiszem, hogy bírnám, ha ingerlékeny tipus lenne. De azt sem, ha depis. És azt sem, ha mindig nekem kellene istápolgatnom, meg az önbizalmát élesztgetnem /-az előzőekből kiindulva-/. Tehát legyen egészséges énképe.

Egy nagyon-nagyon fontos dolog: legyen képes küzdeni!! Küzdeni a közös céljainkért, azért, hogy rendeben legyen minden az Úr előtt, küzdeni azért, hogyha valamiben meg kell változnia/változnunk, küzdeni a kapcsolatunkért, és értem is. Ne várja a sültgalambot, hogy valami majd magától megtörténik. Ez nagyon fontos a szememben.

Szeretném, ha vidám lenne, és optimista, minden helyzetben tudná, hogy Istenhez fordulhatunk, és ezt meg is tennénk mindig.

A beszélgetés nagyon fontos számomra, szinte a második legfontosabb dolog, de mindenképp dobogós. Hogy úgy tudjunk beszélgetni, hogy közben észre sem vesszük, hogy eltelt 3 óra. És a lelkünk is beszélget közben. Mély dolgokról is. Beszélgetés és egymás meghallgatása.

Minőségi idő. Ez nagyon fontos nekem, hogy legyen olyan időnk, amikor tudom, hogy az egy különleges, kettőnk számára elkülönített idő, amikor csak a szeretetünk építése a cél, és valami romantikusat csinálunk, vagy spontán őrültséget, vagy csak sétálunk egy nagyot este, vagy csak beszélgetünk egy jót egy forró cappuchino mellett a konyhában.

A másik dolog, az empátia. Ezt persze mindkét félnek meg kell tanulni, kölcsönösen: a lányok sok mindent úgy tesznek, gondolnak, éreznek, reagálnak, ami a fiúknak abszolút nem logikus. És ez forditva is igaz, sokszor annyira követhetetlen a fiúk logikája. Meg hogy olyan egyszerű dolgokat nem értenek meg velünk kapcsolatban, és makacsul ragaszkodnak a saját igazukhoz. Ezt tanulni kell. Hogy nem logikus, de magtanultam a páromról azt, hogy neki ez fontos, ezért megteszem, nem a szívem vagy eszem alapján, hanem egy döntés alapján, amit a szeretet mozgat.

Amire manapság nagyon érzékeny vagyok, mert sorra ez az a dolog, amit nem találok a fiúkban: az érettség. Kevés fiút ismerek, akire ezt ki lehet mondani.

Az ölelés. Ez is nagyon fontos számomra. Hogy olyan legyen az ölelése, hogy icuri-picuri lehessek ott elbújva, és érezzem azt az erőt, biztonságot, amit ő jelent nekem.

Szeretném, ha különleges lenne a romantikussága, kreatív, nem közhelyszerű. Alapvető tulajdonságom, hogy a lekisebb dolognak is annyira tudok örülni, ha látom mögötte a szeretetet, kedveskedést, hogy sokan már mosolyognak rajtam. Sokszor azok a dolgok jelentenek nekem a legnagyobb örömet, amik pénzbe nem kerültek, de szeretetből lettek.

Nem szeretném, ha tutyimutyi lenne. Szeretném, ha a társaságban büszkén tudnék mellette állni és azokkal, akik fontosak számomra, jól kijönne.

Azt is szeretném, ha nem lenne halogatós, mert én kicsit az vagyok. Ha valamit eltervezünk vagy elképzelünk, vagy meg kellene csinálni, nem halogatjuk és csak egy ábránd marad, hanem hozzá kezd megtenni.

Azt is szeretném, ha zeneileg is egy húron pendülnénk. Ha tudna valamilyen hangszeren játszani, mondjuk gitározni, zongorázni vagy énekelni. Hogy ebben is tudjunk együtt szolgálni, ha van rá lehetőség.

Szeretném, ha különleges lenne az életünk, mindenből a legtöbbet hoznánk ki, és ami nem különleges, azt is azzá tennénk. És ha sok kreatív ötlettel dobnánk fel a hétköznapokat.

Ha közös hobbijaink lennének, az nyilvánvalóan nagyon jó lenne, például bicajozás, utazás, természetjárás, fotózás, zenélés...

És szeretném, ha szeretné, hogyha csinálok neki valami finomat!

Szeretnék különleges lenni számára.

Remélem, hamarosan elérkezik az életemben ennek az ideje is.

"A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. " Példabeszédek 13;12