A legjavát adni

Sokszor nem a legjavát adom az Úrnak. Pedig Ő azt kéri és várja tőlünk. Ő nem egy olyan Isten, aki beéri a "felesleggel". Ő azt szeretné, ha azt adnánk neki, ami értékes, mert Ő egyszerűen méltó rá!

A legjavát adni:
  • az időmnek- nem csak akkor adni, ha van egy kis felesleges időm
  • a vágyaimnak, terveimnek- alárendelni az életem az Ő terveinek
  • a gondolataimnak- az Ő országát keresni először...
  • a bizalmamnak- ...és ráadásul minden más megadatik nekem
  • az energiámnak - ha fáradt vagyok, akkor is csinálni, amit rám bíz
  • az elfoglaltságaimnak - ezáltal épülni
  • a hitemnek - nem csak azt elhinni, amit könnyű és ami magától értetődő
Ez azt is jelenti, hogy áldozatot kell hozni. És ez sokszor nehéz. Le kell mondani. Át kell szervezni. Máshogy kell gondolkodni.

De ha így teszünk, akkor az Úrnak örömet szerzünk. És engedelmeskedünk. Mert Ő nem akar félszívű követőt.

És az Atya is a Legdrágábbat, a Legszebbet, az Egyetlent, a Legtisztábbat, az Engedelmest, a Tökéletes Áldozatot adta értünk.


Kemény szavak ezek, de az Úr komolyan gondolja:
"Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem kívánok tőletek áldozatot

Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.

Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az Úr asztalát tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel. Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak."

Malakiás próféta könyvének 1. részéből



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2017. tele