Induljunk el a völgyből

Nemrégiben írtam arról, hogy mennyire fontos kimondani a dolgokat. ( A szavakról)

Mondhatnánk erre: pont én írok ilyesmiről. Aki szinte soha nem teszi meg...

Ez mindig nagyon nehéz terep nekem, és kerülöm, amikor csak lehet. Inkább nyelek és tűrök, ha bántanak, vagy inkább várok, és türelmes vagyok, ha valami késik. Ez valószínűleg a családi hátterem miatt van így: lelkészgyerekként mindig az volt a középpontban, hogy nehogy valakinek valami rosszat mondjunk/okozzunk stb...

De valószínűleg Isten azt akarja, hogy ezen változtassak.

Nekem ez egy külön tudomány, amit meg kell tanulnom: hogyan mondjunk el valami olyat, ami esetleg a másiknak rossz pillanatnyilag, mert például egy hibájára hívod fel a figyelmét, amiről tudod, hogy javára válna, ha változtatna rajta. Hogyan mondjuk el ezt úgy, hogy az a szeretet által legyen vezérelve, és ezt másik is érezze. Hogyan mondjuk el úgy, hogy ne szépítsünk rajta feleslegesen, hanem teljesen őszinte legyen, mert egyébként elveszítené a " hatékonyságát". Ne hígítsuk fel a gyógyszert. Hogyan mondjuk el úgy, hogy legyen gyümölcse: változás, szabadulás.

Nehéz. Nem értem, miért, de számomra kegyetlenül nehéz.

Ez egy iskola. Egy alkalom után még nem leszek mester. De meg szeretném tanulni.

Most épp volt egy ilyen alkalom. Ez az egy hónap, ami kellett ehhez, nagyon felőrölt, ami talán a bejegyzéseimből is látható: Nem voltam épp a legfeldobódottabb állapotomban. Ráadásul ilyenkor persze magamat hibáztatom. Önmagunk vádlása elválaszt Istentől. Pedig:

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint."

Most arra kérem az Urat, kezdje el bennem a gyógyítást. Mindazt építse fel, amit ez a hónap lerombolt, megmérgezett. És tegyen jobbá, érettebbé. Adjon a szívembe őszinte szeretetet és igazi törődést. Végig akarom járni ezt az iskolát. És ezt csakis az Ő Igéje és Lelke által tudja megtenni. Megteremni újra az ő gyümölcseit:

Galata 5;

13

Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügye ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. 14 Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek. 16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. 17 Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. 18 Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. 19 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalóak, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, 21 Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

22

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés (türelem), szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség( önmegtartóztatás).