Hit

"Ábrahám reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: 'Ennyi lesz a te magod!' Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul". De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért." Róma 4;18-

Az Úr munkálkodik. Akkor is, ha nem látszik. Ezt nagyon fontos tudatosítani magunkban, és hálát adni, mindig, mindenért. Minden a javunkra van. A várakozás is. És nem csak egy véletlenül így sikeredett eltöltése az életünk egy részének. Nem üresjárat. Én hiszem, hogy az Úrnak terve van ezzel az idővel is. Csak szeretném meglátni, hogy mi.

Ábrahám nagyon jó példát mutat nekünk. Emberileg nem sok esélye volt arra nézve, hogy gyermeke szülessen. De kitartott. Sőt, dicsőítette Istent. És végül elnyerte az ígéretet.

Hiába tűnik úgy, hogy lehetetlen olyan fiút találnom, aki hozzám illik és akihez én illek, és ráadásul kölcsönösen egymásra dobban a szívünk. Olyat, aki Isten szíve szerint való férfi, és engem választ. Olyat, aki választ, dönt és lép is. Ez csak a dolgok emberi oldala. De nem a körülmények és a véletlen döntik el a dolgot, hanem a Mindenható Isten.

Hiába tűnik úgy, hogy ebben a világban nem lehet normális életet élni, hogy nem lesz elég a fizetés, nem lesz házam, praxisom. Ez csak a dolgok emberi oldala. Én nem tudom elérni ezeket, hanem csakis a Mindenható Istentől kaphatom meg.

Hiába tűnik úgy, hogy azok az emberek, akikkel próbáltam megismertetni Jézust, nem értették meg, amit át akartam adni nekik. Ez csak a dolgok emberi oldala. Én nem tudom megváltoztatni a szívüket, hanem csakis a Mindenható Isten.

De a mi részünk, hogy higgyünk. Ha lemondunk dolgokról és kesergünk, és mindig csak negatívan nyilatkozunk róla, az olyan, mintha lenne egy jegyünk egy olyan vonatra, ami elvinne minket álmaink helyére. De mi inkább otthon maradunk.