Tartsd a tekinteted Jézuson!

"...odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, mert azt mondták, hogy kísértet és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: ’Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’ Péter ekkor így szólt hozzá: ’Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen!’ Mire Ő így szólt: ’Jöjj!’ Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: ’Uram, ments meg!’ Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’ És amint beszállt a hajóba, elült a szél. A hajóban lévők pedig leborultak Előtte, és ezt mondták: ’Valóban Isten Fia vagy!’ ”

Amikor nem Jézusra nézek, ugyanez történik velem. Olyan könnyen be tud szűkülni a látóterem. Teljesen valóságosnak tud látszódni a sötétség, a reménytelenség, és saját magam kerülök a középpontba.

És elfelejtem a lényeget: Az áll velem szemben és nyújtja felém a kezét, aki parancsol mindennek. Aki a kereszten olyan dolgot vitt véghez, ami végérvényesen Őt tette mindendenek felett győztessé. Aki a hullámokat egyetlen szavával lecsendesíti.

Aki nagyon szeret engem. Nem az érdemeimért. Aki ismer. Tudja, mire van szükségem, és azt is, hogy mikor.

Akinek a tervei örömmel vannak teli a jövőmre nézve. Egyetlen pillanatra sem felejtkezik el rólam.

A legjobb kezekben van az életem.