A nyár utolsó pillanatai

A hétvégét Pesten töltöttük Eszterrel. Andrásnál aludtunk. Nagyon jól sikerült!

Pénteken Jars of clay koncerten voltunk. Örültem, hogy élőben is hallhatom őket, jól éreztük magunkat. Találkoztunk néhány ismerőssel is, Boróka is ott volt, de sajnos a koncert után rohannunk kellett, igy vele nem is tudtam beszélgetni, pedig olyan jó lett volna!

Utána pedig Petivel találkoztunk. Furcsa volt, több, mint egy éve nem láttam már. Azt hittem, hogy valamilyen érzést ki fog még váltani belőlem, hogy találkozunk és látom, de nem. Olyan semleges érzés volt, végleg lezárt bennem mindent, hogy élőben is tapasztaltam, hogy már csak szimpla ismerősei vagyunk egymásnak. És úgy láttam, ez az ő részéről is igy volt, és tényleg sikerült kihevernie.

Szombaton egy térképpel vágtunk neki az ismeretlennek, és mindig úgy alakult, hogy oda lyukadtunk ki, ahová szerettünk volna; láttuk a Budai Várat, a Mátyás templomot, Halászbástyát, Hangulatos kávézókban ücsörögtünk, juhsajtkrémes szendvicset ettünk, gyrosoztunk, Starbucks-oztunk...Vasárnap pedig a Golgotába mentünk, András is jött, és találkoztunk az unokatesóimmal, Blankával és Bencével, az istentisztelet után pedig meghivtak minket a Vapianoba. Végül azzal zártuk a közös délutánt, hogy cappuchinoztunk egy kávézóban, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a Dunára... Az IKEAra sajnos csak másfél óra jutott igy, de megérte, jól éreztük magunkat!

Ma újra elkezdődött a suli... Most nincs kedvem hozzá. És hideg van. Nem akarok fázni, az olyan rossz. Valahogy többet vártam az iskolakezdéstől. Ez már az utolsó évünk együtt a csoporttal.