Márta-szindróma

"Egyszer, amikor az úton mentek, Ő bement egy faluba, egy Márta nevű asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetű testvére, aki Jézus lábainál leülve, hallgatta az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállt azért, és mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem. Felelt pedig Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekszel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle." Luk. 10:38-4

Vasárnap a Golgotás istentiszteletet hallgattuk a neten. Nagyon elgondolkodtam azon, amit a pásztor mondott: sokszor Márta-szindrómában szenvedek. Most is ez történt, beleestem ebbe a hibába. Ez a következőt jelenti: alapvetően jó szándékkal, de mindenféle dologba belekezdek, csomó programot szervezek, túl sok kapcsolatot vállalok fel, és annyira túlterhelem magamat, hogy a lényegről elfelejtkezem, illetve nem marad rá időm és energiám: arról, hogy odaüljek az Úr lábaihoz, és egyszerűen csak figyeljek rá, időt töltsek Vele, és meghallgassam, amit mondani akar nekem. Ez szükséges ahhoz, hogy Benne maradjak:

"Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és egybegyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek. Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek.