Isten képmására teremtettünk
Mindig csodálat és az a bizonyos megremegtető érzés fog el, amikor hallom a mennydörgést, látom a villámlást, tornádót,belegondolok mennyi sok szép dolog van még a földön; óceánok, mélytengeri árkok, vulkánok, magashegységek, gleccserek és még sorolhatnám…Ahogy elképzelem, hogy ezeket a dolgokat mind-mind Isten alkotta. Az a pillanat milyen lehetett, hogy neki csak szólnia kellett, és a semmiből előálltak ezek a hatalmas dolgok. És Ő tökéletes egyensúlyt adott ezek közé-abba most ne is menjünk bele, hogy az embernek ebből már sok mindent sikerült elrontania. Elgondolkozom azon, hogy ezek a dolgok csak teremtmények. És mégis lenyűgözőek, számomra kicsit félelmetesek is. És tovább gondol va, a Teremtő mennyire félelmetes és hatalmas, erővel teljes, bölcs, kreativ.
Rájöttem, hogy különösen vonzanak azok a dolgok, amelyek megmutatnak egy kicsit Isten hatalmas, monumentális, félelmetes oldalából. És az ehhez kapcsolódó tudományágak is ide tartoznak. Földtan, csillagászat, orvostudomány, meteorológia- ezek mind olyan jelenségekkel, dolgokkal foglalkoznak, amik Isten hatalmas lényét hirdetik.
A szépséggel foglalkozó művészetek is közel állnak hozzám. Tánc, festészet, zene, fotózás. Ezek is Isten egyik oldalát mutatják meg nekünk. Ő teremtette az embert olyanná, hogy tudjon énekelni, zongorázni, gitározni, csellózni, fuvolázni, összerakni egy szimfónikus zenekart, a harmóniákban tudja hallani, hogy minek hol a helye, hogy ecsetet tudjon ragadni, vagy tollat, papirt, és rimeket tudjon faragni vagy egy történetet irni. És mi is csak teremtmények vagyunk. Isten mindezeket sokkal művésziebben műveli, mint mi; nézz csak meg egy naplementét: az ég a vászon, a napsugarak a festék...
És a legnagyobb , leghatalmasabb, központi műve mégis ez:
Eljött emberként hozzánk Jézus Krisztus, és itt élt közöttünk. Átélt mindent, amit egy ember átélhet. Otthagyta értünk az otthonát, megbecsültségét. És a bűneinket vitte fel a keresztfára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése