Mostanában olyan furcsának érzem magam. Hogy teljesen más vagyok, mint az emberek. Külön kis világban élek, ahol minden szép és jó, és más törvények uralkodnak. Ahol nem történik rossz dolog. Ahol én sem teszek rosszat. Menekülök mindentől ami rossz, bántó. Még inkább az elől, hogy azzal szembesüljek; én is rossz vagyok.
Ebben a világban kizárhatom a mindennapok velejáróit: a bizonytalanságot, csúnya beszédet, veszekedést, csalódást, pár nélkül maradást, egyedüllétet, pénztelenséget, szeretetlenséget, a rosszindulatot, a megsértődést, az elszakadást, a hibázást, a megváltozni nem tudást, a remény fel nem adását, a hit el nem veszitését, a büszkeséget, a haragot, az indulatot, a kibeszélést, az engedetlenséget, az elhidegülést, a lustaságot, az ítélkezést, a keserűséget, a bosszúállást, az irigységet, a falánkságot, a csüggedést, a feladást, az ármánykodást, a rosszul meghozott döntéseket, a félelmet az ismeretlentől, újtól, a hiúságot... És még vég nélkül sorolhatnám.
De rá kell jönnöm; én is ebben a világban élek.
Rá kell jönnöm; én is ember vagyok.
Rá kell jönnöm; én is elbukhatok.
Rá kell jönnöm; engem is elérhetnek ezek.
Rá kell jönnöm; egyedül Isten tud ezek felé emelni engem.
Rá kell jönnöm; nem elég ezt tudni, tennem is kell. Lépni, felállni, küzdeni, bizni, remélni, nem feladni, szeretni, kitartani a szeretetben, zárat tenni a számra, nem engedni, hogy a szívem besötétedjen és bármi is kiszoritsa onnan az Urat. Nem elég megtenni egy-két lépést. Egy nagy út vár rám.
És néha úgy érzem, a lábaim ólomból vannak.
Uram, hozzád kiáltok, szabadits meg engem!
"A belső ember harca a benne lakó bűnnel
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!" |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése