Nem hagyom magam! Nem bizony!

A tegnapi napon eléggé nyomi volt a hangulatom... Igazából semmire nem tudtam rávenni magam, nehéz feldolgozni, hogy számomra vége a nyári pihenésnek, csalódtam valamiben, amit vártam, egyedül éreztem magam, szomorú voltam, sorra jönnek elő a késő nyári hangulathoz kötődő emlékeim a tavalyi évről, amik fájdalmasak. A fejem fölött lebeg folyamatosan, hogy tanulni kellene, de mégsem teszem, viszont elengedni sem tudom magam.

Ma elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy továbbra is ebbe a lehúzó örvénybe kerüljek.

Az is segitett, hogy este elmentem tekerni egyet, egészen Debrecen széléig bicajoztam, senki nem volt az utamban, kicsit kiegengedtem a gőzt. Aztán pedig muffint sütöttem! Nagyon megnyugtatott, nem tudom miért.

A mai reggelt pedig az Úr igéjével kezdtem. Megdöbbentő, mennyire igazság, hatalom, erő. Cselekvő, teremtő, átformáló erő. Valóban az Úr Szava. Ami fel tud épiteni, meg tud gyógyitani, helyre tud igazitani, utat tud mutatni, erőt tud beléd önteni, reménnyel, hálával tud megtölteni, célt tud adni. Mint egy olyan kincses-térkép, amit többféleképpen lehet megfejteni, olvasni, használni, értelmezni, de mindig elvezet a kincshez, és bárki, bármikor kezébe veheti. Ugyanaz az ige az élet különböző helyzeteiben mást jelenthet, de mindig ugyanazzal az erővel hat. Kimerithetetlen!

És az is megdöbbentő, hogy mindezt az ember képes elfelejteni pár nap alatt, ha a szivében másnak ad helyet.