Mostanában ez a feladatom:
"ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." Filippi 2
"Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától." Péld 17,9
Nem mindig könnyű. Pedig annak tűnik. Azt gondoltam magamról, hogy ennek az igének a gyakorlása nekem nem okoz gondot, hogy én már ilyen vagyok, alapjában békés természetű, aki sokat tud tűrni, és inkább nyel, ha arról van szó. Nem szokott ilyenekkel problémám lenni, senkire nem szoktam neheztelni, na jó, esetleg egy kicsi ideig...
De Isten belevisz olyan helyzetekbe, ahol rá tud mutatni: " Nem, lányom, még nem vagy ilyen. De adok rá lehetőséget, hogy megatnuld, mert ez is része annak, hogy a kezembe vettelek és formállak, gyúrlak. Majd meglátod, hogy még nem vagy ilyen, és nem is olyan könnyű annak lenni. De nem hagylak egyedül, mert az én igém mindig erős kard, és győzhetsz vele, ha a kezedbe veszed!"
"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?" 5 Móz 8,2
Nem csak a vizsgaidőszak a Pusztában töltött idő. Ezt nem szabad elfelejenem!
Nagyon szeretem tapasztalni magamon Isten kezének munkáját! Amikor kiderül, mi van a szivemben. Sokszor megdöbbenek rajta... Sokszor nem szép. Bár nem könnyű dolog szembesülni vele, mégis jó látni, ahogy az Úr mozog, és tudom, nem ad annál nagyobb feladatot, mint amivel meg tudok birkózni...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése