Mostanában történt...

Arra gondoltam, hogy most romantikus leszek; kiülök a laptopommal az udvarunkra, és így írom meg az elmúlt időszak eseményeit. Épp nagyon kellemes idő van, nincs túl meleg, a szellő is jár, szépen csicseregnek a madarak… Nagyon szeretek itt lakni, mintha egy filmbéli ódon házban laknék. Ahogy belépünk a kapun, máris zöld fákkal övezett kis úton juthatunk el a házig, ami pedig vadszőlővel van befutva… Nem bírnék egész életemben bérházban lakni, remélem, Isten megadja, hogy majd idővel egy aranyos kis kertes házba költözhessünk a párommal. Ehhez előbb persze egy pár kellene!

Eszter hozzánk költözött! Már több mint egy hete. Nagyon örülök neki, mint a régi szép időkben, újra együtt lakhatunk. A szobát ugyanúgy rendeztük be, mint az előző albérletben volt. Szerintem nagyon jól néz ki J Jó vele lakni, nincs gond abból, hogy korábban kelek. Néha már szavak nélkül is megértjük egymást, mindig ugyanarra gondolunk…

András a héten meglátogatott Debrecenben. Nagyon örültem neki, hogy jött!

Remélem, hogy jól érezte magát, nekem úgy tűnt :) Nehéz volt picit odaáldozni a tanulás idejét, de megérte, mert hiszem, hogy Isten munkálkodik benne, és annyira csodálatos látni nap mint nap, hogy Ő hű, és nagyon is észben tartja az ígéreteit, dolgozik, és mi pedig részesei lehetünk ennek a csodálatos tervnek. Annyira csodálatosan nagy dolog eszköznek lenni Isten kezében és tudni azt, hogy amit épp csinálok, azt Ő bízta rám!

Nagyon örültem, hogy András eljött velünk vasárnap a gyülekezetbe. A szabadkeresztény gyülibe mentünk, úgy gondoltam, hogy ez olyan hely, amire Andrásnak szüksége lenne, hogy meglássa, a kereszténység nem egyenlő az otthoni dolgokkal, nem annyiból áll, hogy vasárnaponként beülünk a padba, jól viselkedünk stb…Itt sok vele egykorú srác is volt, és annyira örülök neki, hogy jól érezte magát, és megint menni akar vasárnap, hogy megismerkedjen velük! Sőt, jön velünk a dics-suliba is jövő héten! Remélem, hogy ott végre igazán találkozik az Úrral, az Ő jelenlétével, és Ő is megízleli azt, hogy milyen Vele lenni, mekkora az Ő szerelme felénk, és Neki adja az életét teljesen, 100%osan! A vasárnapi alkalom arról szólt, hogy miután megtérünk, ugyanazt az energiát, amit addig más dolgokba fektettünk, amit mi fontosnak gondoltunk, pl. karrier, azt az energiát azután Isten keresésébe és szolgálatába fektetjük bele. Remélem, hogy András forgatja ezt a szívében. Azt látom rajta, hogy nagyon nyitott most az Úr dolgai iránt, csak még sok mindent helyre kell tennie benne az Úrnak. A jövő hét erre pont megfelelő lesz J

Nem gondoltam, hogy ilyen dolgokat hoz ki belőlem, hogy itt van. Az elején teljesen ugyanazt csináltam, mint Anya szokta: "Szedjél-vegyél-egyél-szedjél-nem fázol-nincs meleged-nem kéne még aludnod-este nem jó kávézni-egyél már valami rendeset-biztos jól érzed magad-nem unatkozol........... Persze volt, amit ezek közül sikerült elnyomnom gondolat szintjén, de kellett rá pár nap, hogy elengedjem a dolgokat, és még akkor sem sikerült teljesen. Nem a pótanyukája szeretnék lenni, hanem a testvére és barátja, az ő korosztálya, akihez jöhet, ha bármi van. Nehéz, és nem gondoltam, hogy ennyire máris bennem élnek azok a minták, amiket hozok otthonról. Bezzeg mindenki elhatározza, én is ezt tettem, hogy én nem ezt fogom csinálni a gyerekemmel, máshogy fogok viselkedni, szabadabbra engedem, odabízom Isten kezébe...És már 23 évesen kiütközik, hogy ez nem ilyen egyszerű. Imádkozok, hogy az Úr szabadítson meg a rossz mintáktól amik belém ivódtak, és adjon nekem szabadságot arra, hogy csak annyit tegyek majd szülőként, amennyit Ő rám bízott, aztán tudjam elengedni. És adjon egy olyan férjet majd mellém, akinek lesz hozzám türelme ebben, és aki tud segíteni kontrollálni ezt a túlaggódást.