Freedom

Passion

Annyira annyira annyira boldog vagyok!

Olyan csodálatos Istenünk van!

Tágas térre állítja a lábam, örömmel tölti meg a szívem, megengedi, hogy jelenlétébe jöjjek, ahol olyan jó!

Hűséges, és minden ígérete igaz!

Olyan nagy a szeretete, hogy soha-soha nem foghatom fel.

Hatalmas és megfoghatatlan dolgokat mutat nekünk!

Sokkal nagyobb és szebb és merészebb tervei vannak az életem felől, mint azt akár csak elképzelni tudnám.

Alig tudok mit kezdeni magammal, úgy szeretném valahogy kifejezni Neki a szeretetem, de nincs, amivel leírhatnám a hálám.

Rengeteg dolgot tanított nekem ezen a héten.

Na de kezdjük az elejéről…

Úgy mentem a dics-suliba, hogy nagyon nagy szomjúság volt a szívemben az Úr felé. Hogy újat adjon, egy új, mélyebb, érettebb kapcsolatot Vele. Hogy formáljon, változtasson meg bennem dolgokat, hogy minél inkább olyan legyek, amilyennek megálmodott engem, és ahogyan használni tud. Hogy ne magamért éljek. Már elkezdte ezt a munkát előtte is. Talán már lassan egy éve, és mostanra érett be a gyümölcse.

Ennek része volt az előző vizsgaidőszak, amikor megtanított harcolni, megtanított arra, hogy mit jelent hinni, megtanított arra, hogy rá lehet állni az Ő ígéreteire, megtanította azt, hogy mit jelent a pusztaságnak örülni. Folytatta azzal, hogy a félév során olyan helyzetekbe vitt, ahol ezeket az új kincseimet alkalmaznom kellett. A tanulás leszorult a dobogó első helyéről. És mégis mindent megadott az Úr ígéretei szerint, sőt, jobbat adott, mintha görcsösen én próbáltam volna meg kézben tartani a dolgokat; életet adott, végre érzem azt, hogy nem tanulógép vagyok, hanem egy ember, aki csinálhat új dolgokat, aki tölthet időt a szeretteivel, akinek lehetnek hobbijai, és aki nem elveszett, hanem bátorsággal meg tud tenni dolgokat, ha elhatározza.

Megtanított arra is, hogy engedjem el azt is, hogy a párom még nincs itt velem. Valahogy olyan kapcsolatom lett Vele, hogy nem is annyira hiányzik a társam, annyira boldog vagyok Istennel, és annyira sok örömöt jelent nekem az, ahogy látom a keze munkáját az életemben, hogy ezek kötnek most le, és emellett ezek a dolgok olyan nagy bizonyítékok számomra a mellett, hogy Ő mindent kezében tart, hogy tudom, ahogy Ő adja, úgy a legjobb lesz. Jó, néha azért nehéz, és az sem igaz, hogy egyáltalán nem foglalkoztat ez a téma, de régen szabályosan szenvedtem emiatt, most viszont már nem, hanem békességem van, és teljesen odabíztam.

András

Az egyik legfontosabb dolog, ami ebben a félévben lefoglalt az öcsém, András. Az Úr nagyon a szívemre helyezte őt, ha rágondoltam, hogy milyen utakon jár, összeszorult a szívem, de tényleg, szinte már fizikailag is fájt, olyan szomorú voltam. Ez arra sarkallt, hogy böjtöljek érte sokat. És az Úr meghallgatta a kiáltásainkat. Ehhez meg kellett engednie egy balesetet, amiben megtartotta őt, az angyalait küldte Andráshoz, hogy szolgáljanak neki, a környezetébe nyúlt, hogy a barátai igazi jellemét is megismerje, és elkészítette az ő szívét arra, hogy nyisson Felé, és eljöjjön velem vasárnap a szabker gyülibe, ami viszont meghozta a kedvét a dics-sulihoz is! Dicsőség az Úrnak! Most ott tartunk, hogy András nyitott, keresünk neki Pesten is egy jó gyülekezetet. Ez 3 hónapja el sem lehetett képzelni. Bár még nem az Úr van a legelső helyen a szívében, de én hiszem, hogy eljön hamarosan ez az idő is!

Várakozás

A dics-sulira egy 3 napos böjttel készültem. Andrásért harcoltam, meg magamért, hogy Isten adja meg, hogy szabadabb lehessek Őbenne, ne legyenek felesleges általam kitalált elemei a kapcsolatunknak, hogy megízlelhessem hogy Ő jó, hogy az értelmem ne korlátozzon ennyire a vele való kapcsolatban. Ne olyan legyek, hogy ezt megszoktam, hogy így lehet dicsőíteni Istent, akkor így csinálom örökre. Ugyebár az embernek három része van: test, lélek és szellem. A lélek jelenti az érzelmeket, a szellem pedig talán a legfontosabb a Vele való kapcsolatunkban, hogy szellemben és igazságban imádjuk őt. Az Ő igéjének igazságaira állva, azok alapján, a szellemünkkel tudunk vele igazán kapcsolatban lenni. (Csak a Károli mindenhol léleknek fordítja a szellemet is, pedig a görögben az van írva eredetileg).

Na szóval én olyan típus vagyok, hogy túl sokat agyalok mindenen, mindent csak vizsgálgatok olyankor is, amikor egyszerűen csak át kellene engednem magam, részt kellene vennem egy folyamatban, nem pedig elemeznem, hogy hogyan is történik. Ezért könyörögtem, hogy ezen változtasson, hogy szabadabb legyek, mert például a dicsőítés közben nem az a lényeg, hogy azt figyeljem, éppen mit és hogyan csinálok, és hogyan tudok Isten jelenlétében mélyebbre menni, hanem egyszerűen át kell engednem magam Neki és hagyni, hogy vezessen a Szentlélek. És ebben most olyan szabadságot adott nekem! Bár ezt még sokat kell gyakorolnom, és ez még csak a kezdet, de Ő egy új utat nyitott előttem. Mert Jézus azt mondta, olyanok legyünk, mint a kisgyermekek: ők egyszerű, őszinte hittel és bizalommal fogadják el, bármit mond az apukájuk. Nekem is ilyen egyszerű, nem túlfilozofált hittel kell hinnem a Mennyei Apukámnak!

Amit a böjtről tanultam:

A böjt nagyon erőteljes fegyver a kezünkben! Eddig mindent megadott az Úr, amiért böjtöltem. A böjttel kifejezem Istennek, hogy az a dolog annyira fontos nekem, hogy hajlandó vagyok érte áldozatot hozni. A korgó gyomrom mindig emlékeztet rá, hogy ez a nap nem olyan, mint a többi, hanem egy odaszánt, szent nap, amikor nem azt csinálom, mint máskor, hanem a megszokott dolgok és az evés helyett, azoknak az idejét is Isten keresésére fordítom, olvasom az Ő igéjét. A szellemvilág előtt is kinyilvánítom, hogy nem hunyászkodok meg, hanem felállok és harcolok. És nem mellékes az sem, hogy a böjt a testemnek is jó, sokkal egészségesebbnek éreztem magam a harmadik napra! Rendszeresen akarom gyakorolni!

Új források – Dicsőítő Tánc

Már egy ideje éreztem azt, hogy még annyi minden van bennem, amivel tudnám Őt dicsérni. Már párszor láttam, hogy elterjedőben van a dicsőítő tánc itt Magyarországon is. Egy francia házaspár Christine Jeanville és Soda Pop tanítanak róla, és ők is itt voltak. Én erre a kurzusra jelentkeztem. Bámulatos dolgokat adott az Úr ezeken az alkalmakon! Egyszerű ám nagyszerű gyakorlatokon keresztül tanulhattunk új dolgokat Istenről és magunkról is. Egy új szemléletet kaptam. A tánc is egy eszköz, amivel ki tudjuk a hódolatunkat fejezni. Különösen az, akinek a szívéhez közel áll a tánc. Régen, amikor láttam Christine-t táncolni a dicsőítés alatt, azt gondoltam róla, hogy nagyon szép, de nem értettem a szellemi síkon mi is történik. Most, hogy én is odatettem magam, és nyitott szívvel álltam hozzá, úgy látom egy hatalmas kincset kaptam, amit még ki kell bennem bontania az Úrnak, de hiszem, hogy Ő ezt megteszi! A tánc beszélgetés lehet Istennel, imádat felé, ugyanakkor harcos is lehet, fantasztikus volt győzelmi táncot járni, és kinyilvánítani azt, hogy Jézus vére által mi győztesek lehetünk! Néhány gyakorlatot le is írok mielőtt elfelejteném:

• Lehet úgy táncolni, hogy magunk köré egy buborékot képzelünk, és azt próbáljuk megérinteni különböző testrészeinkkel-ha belegondolsz, ilyen egyszerű dolgot teszel, és már az is jól mutat
• Képzelhetjük azt, hogy a végtagjaink ecsetek, és mi azzal próbálunk valami nagyon szépet festeni az Úrnak
• Minden egyes kis ízületen végighaladtunk, rájöttem, mennyi része van a testemnek, amire sose gondolok, hogy van, és lehet vele kezdeni valamit
• Csukott szemmel végigtapogattuk a párunk arcát, és áldást mondtunk minden részére- annyira jó volt ezeket a szemünktől kezdve a fülünkig Istennek ajánlani magunkat
• Táncoltunk megtért indián őslakosok zenéjére- győzelmi táncot jártunk, majd egyként imádkoztunk, annyira ott volt Isten jelenléte, hogy ilyet még nem is éreztem sose…Leírhatatlan…
• Ezután számomra nehezebb rész következett: csendben ülni és figyelni, meghallani, hogy az Úr mit akar mondani. Nagyon nehéz, mindig csak én mondom és mondom hogy mit kérek az Úrtól, de szinte sosem állok előtte, hogy most én figyelek rá. Ezt gyakorolnom kell még… „légy csendben és várj az Úrra”
• Utána a szemre koncentráltunk: a szem elárulja, mi van bennünk-pl. ha bemegyünk valahova, kerüljük-e más tekintetét, stb.
• A szemünkkel irányt adunk, a célt nézzük-kitartás
• Egymás szemébe nézni nagyon sokáig úgy, hogy közben nem beszélgetünk-ilyet sem nagyon csináltam még eddig, ha idegen ember áll veled szemben, olyan kiszolgáltatottnak érzed magad
• Mozdulatlanul álltunk legalább 10 percig, úgy hogy nem tudtuk lesz-e valami feladatunk, és hogy meddig fog ez tartani. És 40 fokban… ez fegyelemre tanított
• A párunk szemébe kellett nézni, nevetés nélkül-aki nevetett, „meghalt”. Ebben az volt az elgondolkodtató, hogy ha mi nevetünk , akkor a társunkat is cserben hagyjuk.
• És természetesen ezeken kívül volt olyan is, hogy koreográfiát tanultunk, de olyan is, hogy csak táncoltunk úgy ahogy az Úrnak ki akartunk fejezni valamit.

Zongora és tánc

Most az van bennem , hogy szeretném azt tenni, hogy azokat a dallamokat, amiket zongorán szoktam csak úgy játszani, amikor úgy kizongorázom magamból Istennek ami bennem van, azt a táncolásra is használni. Felveszem a dallamokat, és arra fogok táncolni, mert így mindkettővel ugyanazt kifejezhetem az Úrnak, és a kettő egymást erősítheti. Meglátjuk, mi lesz belőle, bízom benne, hogy Isten megáldja ezt a dolgot.

Egyébként sem szeretném elásni a zongorázást. Remélem megalakul az együttes, és ott használ majd Isten, meg komolyan akarom venni az itthoni dicsőítést is, és mindig hazajönni akkor, amikor van.

Dicsőitések

A tánc kurzus csak egy része volt a programnak. Naponta háromszor dicsértük az Urat, este hosszabb dicsőítés-éneklés volt, kb. 7-8-ig és utána egy kb. egy órás tanítás, aztán megint dicsőítés kb. fél 11ig, de nem tudom pontosan, mert annyira belefeledkeztem, hogy elment az időérzékem J

Volt jó pár hangosabb-gyorsabb ének is, elektromos gitár, dob-szerkó, minden. Régen ezek számomra inkább olyan énekek voltak, amiket élveztem a zene miatt, mert jól szólt, vagy olyan is volt, hogy már azt gondoltam, hogy ez már csak őrjöngés, stb… De most megmutatta az Úr, hogy az én szívem hozzáállásán múlik az egész. Ezek olyan énekek, amik az Igén alapulnak, és megvallások. Ha hittel énekeltem, igenis ez is harc. Mert sokszor elfelejtjük, hogy a mi hadakozásunk nem test és vér ellen van:

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Szellem kardját, amely az Isten beszéde.” Pál levele az Efezusiakhoz 6: 10-17.

Harcos szív

Harcolni nem lehet lágy elolvadós imádó énekekkel. Ezekkel a lendületesebb énekekkel ez történt bennem: felvettem a hit pajzsát, a megigazulás páncélját, az üdvösség sisakját, kezembe vettem az Ige kardját. Megtanultam, hogy fontos, hogy szükségem van arra, hogy kimondjam és megvalljam Isten igazságait. Régen sosem gondoltam az életnek erre a területére, arra, hogy harcos életmódot folytassak, azt gondoltam, ez nekem már túl karizmatikus dolog. De az Úr megmutatta ennek szükségességét, nem most a dics-suliban, hanem az előző vizsgaidőszakban, távol mindenféle karizmatikus gyülitől, akkor vezetett rá erre. Azt hittem, megúszhatom a harcos életet, meg hogy az nem az én stílusom, majd az olyan vérmérsékletűek harcolnak, meg majd a párom, meg majd a karizmatikusok. De mostanra már látom, hogy akkor, ha a szívem nem harcos hozzáállású, és ha Isten ígéreteire nem állok rá hittel, és ha nem gondolok a dolgok szellemi hátterére és arra, hogy a sátán hogyan is munkálkodik, akkor csak langyi keresztény leszek, aki csak a saját maga által kitűzött céloknak próbál megfelelni, ha az ki van pipálva, akkor már nyugodtan lefekszem. De ez nem visz sajnos előre, és csomó mindenről lemaradok, mert Isten hatalmas dolgokra akar használni. Egyik este Pintér Béla azt mondta, hogy nem szeretné majd látni, ha meghal, hogy Isten levetíti előtte a „MI lehettél VOLNA” című DVD-t”… Ez azért engem nagyon elgondolkodtatott. Mert akárhányszor kaptam próféciát, mindig olyan volt, hogy leesett az állam, hogy Isten ennyire sok lehetőséget lát bennem és ennyire szeret és nem a bűneim szemüvegén keresztül néz rám, hanem a szeretet, a kegyelem és a bennem rejlő lehetőségek szemüvegén keresztül. Amazing!

Közbenjárás

Az egyik este odamentem Perjesihez, hogy imádkozzon értem. Azokért, amiket eddig is írtam, meg a beteg lábamért, hogy Jézus gyógyítsa meg a lúdtalpam. Azt mondta, hogy az Úr valóban még most fogja kibontani az életemben azt a sok –sok mindent, amire vágyom, pedig már így is annyi mindent kaptam! Alig várom !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ez az év sok újat hoz majd a vele való kapcsolatomban, az emberekkel való kapcsolatomban, legyek nyitott ezekre, más módon is keressem Őt. Vigasztaljak, bátorítsak. És hiszem, hogy hamarosan meggyógyul a lábam, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és Ő felvitte a betegségeinket a keresztfára és elhordozta helyettünk.

A láthatatlan láthatóvá válik

Amikor szakítottam a vőlegényemmel, Isten rengeteg ígérettel vigasztalt, és mostanra látom, hogy ezek valóra válnak!

⁶Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke. ⁷Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen. ⁸Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem. ⁹Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik. ¹¹Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR.

Ebből a sok drága ígéretből már most tapasztalhatom, hogy Isten megadta azt, hogy megbocsátott nekem, és hogy helyreállított: Olyan lehetek, mint régen, az első szeretet idején, sőt, most még tovább vitt, és látom, olyan jó, hogy láthatom, hogy egyre több olyan dolgot mutat nekem, amik előre visznek, közelebb hozzá. Hiszem, hogy az ígéret többi része is folyamatban van!