visszatekintés

Boldog vagyok!! Ez annyira furcsa igy vizsgaidőszakban.

Lassan egy éve vagyok egyedül. Gyorsan elrepült az idő. Nagyon sok minden történt ezalatt az egy év alatt. Úgy érzem, sokkal másabb ember vagyok, mint voltam, Istennek köszönhetően. Nem mintha kivülről szemlélve nagyon látványos dolgok lennének ezek a változások, de én nagyon megérzem őket. Minőségében változtak meg a dolgok, nem feltétlenül azok, amiket csinálok, persze ezek között is akad új, de az, ahogyan csinálom, az más. Szabadabban tudok cselekedni, úgy érzem egy csomó görcs alól felszabadultam. Látom, hogy nagyon sok dolgot nem jól fogtam fel, nem jól gondoltam. És látom, hogy eredménye lehet annak, amibe belefektetek, nem pedig mindig újra és újra ugyanazokat a problémákat kergetem.

Persze ez nem azt jelenti, hogy máris milyen sok mindent elértem, és már kész lennék, nagyon sok minden van még, de megizlelhettem annak a jó izét, hogy milyen az, amikor láthatom Isten kezének a nyomát az életemen. Ez egy állandó folyamat, élethosszig tart...

• tanulás; az Úr nagyon sok mindnet tanitott nekem. Nehéz volt az előző vizsgaidőszak, amikor semmi és senki másba nem tudtam már kapaszkodni, csakis Őbelé. Egyedül voltam, de mégsem;Vele mélyült a kapcsolatom, megmutatta: Ő elég mindenre, Ő nem távoli, Vele lehet beszélgetni, Benne lehet bizni, Neki van befolyása a dolgok kimenetele felett. Királylány lehetek, és az Apukám a mindenség Ura, akinek csak egy szavába kerül, hogy a lányáért harcba szálljon és győzzön. Belevitt oylan helyzetekbe, ahol megpróbáltatott a hitem. És a semmiből is csodát tett. Nehéz volt, tüzeskemence, de érzem, kellett, hogy kiolvadjon belőlem ez a salak, a félelem és rettegés és emberektől való függés salakja. Ezt úgy olvasztotta ki, hogy még ebben a vizsgaidőszakban is élvezhetem a gyümölcseit. Már nem rettegek a vizsgáktól, persze ha már ott vagyok, egy egészséges izgulás megvan, de mindig úgy tudok lefeküdni előző éjszaka is, hogy bármi is lesz, az jó lesz, mert Ő egy percre sem felejtkezik el rólam. Ha megbukok, az lesz javamra, mint pl. patkóból igy volt jó, mert most könnyebb. Eddig minden a tanulásnak volt alárendelve, most már nem igy van, megtanultam, hogy az Úr tényleg nem azt akarja, hogy szétgürizzem magamat, hanem Ő kipótolja, amit kell. Van élet a tanuláson kivül!
• Ézsaiás 55, 8:"Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál."---Ennek az igének az igazságát is megtapasztaltam, hogy amit én kitalálok, hogy igy meg úgy kellene Istennek intéznie valamit az életemben, és az úgy milyen tökéletes lenne, sokszor -általában- az Úr azt máshogy gondolja. És leesik az állam, hogy mennyire tökéletesen oldotta meg. Hiába... Ő mindenre rálát és a terveinek mi csak egy kis részét láthatjuk, Neki viszont egész életünkre nézve már kész a tökéletes terve.
• mostanában olyan sokszor csodálom az Urat, amikor újra és újra, más-más élethelyzetekben láthatom azt, hogy az Ő igéje mennyire tökéletes, és nem pusztán emberi elmék által kitalált egyszerű könyv, hanem az én életemben is a legkülönbözőbb élethelyzetekben igaz, utat mutat, megvigasztal, erőt ad a harchoz, reményt az élethez, amit Ő megigér, keresztülviszi a leglehetetlenebb helyzetekben is, ha mi elhisszük. Annyira csodás, amikor megelevenedik az életemben az Ő igazsága, és az a bölcsesség, ami árad belőle...Ezt csak az érti, aki már megtapasztalta. Drágagyöngy, hétszer tisztitott ezüst.
• megtanultam azt is, hogy minden kegyelemből van. És ez magával vonja azt is, hogy nem kell a végső utolsó erőmig eljutni, és csak aztán gondolhatom azt, hogy most már Isten is megadja, amit igért. Nem. Kegyelem. Azt jelenti, nem lehet megdolgozni érte. Ajándék! Isten ismer, és nem hagyja azt, hogy erőnkön felül kelljen csinálnunk valamit. Azért ami az én részem, azt igyekszem megtenni, de nem szabad kárhoztatnom magam, ha nem sikerült úgy, ahogy elterveztem.
• eljutottam arra is, hogy már nem keresem ezerrel kétségbeesve a páromat. Békességem van afelől, hogy ha itt lesz az ideje, Isten cselekedni fog, és bármennyire is lehetetlennek tűnik, hogy normális fiút találjak, Neki van rá hatalma, hogy az utunkat egymáshoz vezesse. Kicsit kiábrándultam a fiúkból, volt, hogy haragudtam rájuk, volt, hogy fájdalmat okoztak nekem, pedig nem akartak, volt, hogy hiányzott mellőlem valaki és ilyen szokott is lenni néha, volt, hogy kerestem a környzetemben, vagy távolabb, volt, hogy csak legyintettem rájuk, volt, hogy éretlennek, és egonak gondoltam őket, volt, hogy reménytelennek tűnt az egész...Ezeket nem egy személy testesiti meg, hanem összeségében az év tapasztalatai. Most semleges érzéseim vannak. Várom, hogy Isten egy olyan férfit adjon mellém, aki érett, szelid, bölcs, alázatos, határozott, és az Ő szive szerint való férfi. És látom, hogy ezen az éven nem hiába voltam egyedül, szóval, ha továbbra is egyedül kell lennem, de láthatom az Ő keze munkáját az életemen, hogy ennek igy kell most még lennie, akkor inkább ezt választom, hogy várok. Hogy bennem is és a páromban is formálja ki azokat a dolgokat, amiket még igy, egyedül kell kiformálnia. Azonban őszintén szólva én úgy érzem, már készen lennék rá, és itt lenne lassan az ideje...