Végre
van egy kis szusszanásom... Vizsgáztam urológiából meg rehabilitációból, és alig tudtam összeszedni magam, annyira nem voltam még ráhangolódva a tanulásra.
A szokásos kiborulás megtörtént, ami akkor jön rám, amikor rájövök, az elkövetkező beláthatatlan idő alatt szinte folyamatosan azt kell majd tennem, amit nem akarok, minden percben dönteni, hogy nem adom fel, tanulni, tanulni, tanulni, 5-kor kelni,, egyhangúságban, egyedül, az agyamat leterhelve börtönbe zárva lenni, lemondani sok-sok mindenről...De aztán kicsit kisírtam magam- rájöttem, ez esszenciális összetevője az életemnek, hogy időnként ezáltal kiadjam a feszültséget- meg ami fontosabb, végre az Úr előtt is elcsendesedtem, és elfogadtam azokat a biztatásokat, amiket már addig is mondogatott nekem, csak nem bíztam rá magam, mert úgy éreztem, ezt a vizsgaidőszakot nem fogom bírni egyedül végigcsinálni. Nem akartam elhinni, hogy Ő elég lesz nekem most is. Aztán végre sikerült, és azóta nyugodt vagyok, azért az orromra koppintott, hogy nem szabad elégedetlennek lennem, és hogy nézzek arra, amit Ő eddig is megcselekedett velem, pl. az előző vizsgaidőszakban, ami az eddigi legjobb volt, bár legnehezebb is.
"A pusztában vándorló Izrael többségében nem lelte kedvét Isten: Csakhamar megfeledkeztek Isten tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban."
Most békességet adott a szívembe, megnyugtatott, és tudom, hogy valahonnan fog adni erőt...
Két nappal a vizsga előtt még 40 tétel volt hátra a 60-ból... De az Úr most is kegyelmes volt hozzám! Ma jóóó sokáig aludtam, tegnap pedig turiztunk anyával. Eszter azt mondta, alapítani kell egy klubot, ami a "névtelen turkáló-függők klubja" lesz, vagy valami hasonló. Aztán majd fórumozunk: " Én már 2 hete tiszta vagyok...":) Ez nagyon tetszett, néha úgy be tudunk szabadulni a turiba. Bár most visszafogtam magam.
Az olasz utat azt hiszem, már nem részletezném, mert már annyiszor elmeséltem... Csak röviden, másnap Rómában a Colosseumot, a Forum Romanumot és az Angyalvárat néztük meg, bőőőrig áztunk....Meg beültünk ebédelni, Lasagnet ettem. A harmadik napon pedig a Vatikánban tettünk látogatást, még a tengert is láttuk, aztán hazaindultunk. Furcsa, hogy azt gondoltam, hogy ilyen híres és nagy dolgokat látva az valami nagyon fantasztikus érzés lesz, és hű meg tyű, és az a tudat, hogy milyen régen épültek ezek a dolgok, meg mennyi minden történt ott, és milyen híres és milyen szép és nagy dolog, ahhoz képest nem éreztem olyan nagy "katarzist". Persze ez benne van az emberben, ha belép mondjuk a Colosseumba, de olyan hamar megszoktam, hogy ilyen nem mindennapi dolgokat csinálunk, aztán 2 nap után meg már "immunis" lettem, természetessé vált, hogy itt egy ilyen emlékoszlop, ott egy olyan bazilika, amott egy ilyen diadaliv... Persze szép volt, élveztem, különleges élmény volt, ez alatt csak annyit értek, hogy nem szabad ennyit várni földi dolgoktól. Ami viszont mindig lenyűgöz, az a szépség. Firenze jobban tetszett, oda inkább visszamennék mondjuk nyaralni a párommal, mert az olyan szép, hangulatos és romantikus város.
Holnap megint suli...Már hiányoznak a többiek, Marinával is olyan rég nem beszélgettünk már.
A szokásos kiborulás megtörtént, ami akkor jön rám, amikor rájövök, az elkövetkező beláthatatlan idő alatt szinte folyamatosan azt kell majd tennem, amit nem akarok, minden percben dönteni, hogy nem adom fel, tanulni, tanulni, tanulni, 5-kor kelni,, egyhangúságban, egyedül, az agyamat leterhelve börtönbe zárva lenni, lemondani sok-sok mindenről...De aztán kicsit kisírtam magam- rájöttem, ez esszenciális összetevője az életemnek, hogy időnként ezáltal kiadjam a feszültséget- meg ami fontosabb, végre az Úr előtt is elcsendesedtem, és elfogadtam azokat a biztatásokat, amiket már addig is mondogatott nekem, csak nem bíztam rá magam, mert úgy éreztem, ezt a vizsgaidőszakot nem fogom bírni egyedül végigcsinálni. Nem akartam elhinni, hogy Ő elég lesz nekem most is. Aztán végre sikerült, és azóta nyugodt vagyok, azért az orromra koppintott, hogy nem szabad elégedetlennek lennem, és hogy nézzek arra, amit Ő eddig is megcselekedett velem, pl. az előző vizsgaidőszakban, ami az eddigi legjobb volt, bár legnehezebb is.
"A pusztában vándorló Izrael többségében nem lelte kedvét Isten: Csakhamar megfeledkeztek Isten tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban."
Most békességet adott a szívembe, megnyugtatott, és tudom, hogy valahonnan fog adni erőt...
Két nappal a vizsga előtt még 40 tétel volt hátra a 60-ból... De az Úr most is kegyelmes volt hozzám! Ma jóóó sokáig aludtam, tegnap pedig turiztunk anyával. Eszter azt mondta, alapítani kell egy klubot, ami a "névtelen turkáló-függők klubja" lesz, vagy valami hasonló. Aztán majd fórumozunk: " Én már 2 hete tiszta vagyok...":) Ez nagyon tetszett, néha úgy be tudunk szabadulni a turiba. Bár most visszafogtam magam.
Az olasz utat azt hiszem, már nem részletezném, mert már annyiszor elmeséltem... Csak röviden, másnap Rómában a Colosseumot, a Forum Romanumot és az Angyalvárat néztük meg, bőőőrig áztunk....Meg beültünk ebédelni, Lasagnet ettem. A harmadik napon pedig a Vatikánban tettünk látogatást, még a tengert is láttuk, aztán hazaindultunk. Furcsa, hogy azt gondoltam, hogy ilyen híres és nagy dolgokat látva az valami nagyon fantasztikus érzés lesz, és hű meg tyű, és az a tudat, hogy milyen régen épültek ezek a dolgok, meg mennyi minden történt ott, és milyen híres és milyen szép és nagy dolog, ahhoz képest nem éreztem olyan nagy "katarzist". Persze ez benne van az emberben, ha belép mondjuk a Colosseumba, de olyan hamar megszoktam, hogy ilyen nem mindennapi dolgokat csinálunk, aztán 2 nap után meg már "immunis" lettem, természetessé vált, hogy itt egy ilyen emlékoszlop, ott egy olyan bazilika, amott egy ilyen diadaliv... Persze szép volt, élveztem, különleges élmény volt, ez alatt csak annyit értek, hogy nem szabad ennyit várni földi dolgoktól. Ami viszont mindig lenyűgöz, az a szépség. Firenze jobban tetszett, oda inkább visszamennék mondjuk nyaralni a párommal, mert az olyan szép, hangulatos és romantikus város.
Holnap megint suli...Már hiányoznak a többiek, Marinával is olyan rég nem beszélgettünk már.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése