Miért nem szabad romantikus filmeket néznem
Miért nincs olyan, hogy csak úgy sétálgatok álmodozva és egyszercsak épp arra sétál egy olyan fiú, aki rokonlélek és beszédbe elegyedünk és egy húron pendülünk és onnantól együtt sétálunk álmodozva tovább?- "Mert nem egy filmben éljük az életünket"-lehet rá a válasz. De én szeretném!
Néha azon gondolkodom, lesz-e időnk mindarra a sok-sok dologra, amit tervezek, hogy együtt felfedezzük. Leszünk-e felhőtlenül szabadok, vagy apró árnyékoló felhőkként mindig nyomunkban járnak majd a teendőink, és csak kis oázisaink lesznek. Sajnálom ezeket az éveket, hogy ennél már csak kevesebb és kevesebb időm lesz. Meg mostanában azt is szoktam érezni, hogy öregszem. Nehezebbek a csontjaim, és megjelentek a nevetőráncaim a szám sarkában:) Ha már ránc, legyen vidám ránc, nem igaz? Tudom, ez picit vicces, azonban nem kell aggódni; semmiféle lelki traumát nem okoz ez nekem, csak feltűntek nekem ezek mostanában. De úgy szeretném, ha már akkor egymáséi lehetnénk, amikor még ifjú korom teljében vagyok:) Mert a legszebb akarok lenni neki. A legjavamat adni.
Más témára ugorva: akaraterő-válságban vagyok!!!!! Egész héten próbálok kilábalni belőle, több-kevesebb sikerrel. Ez megnyilvánul a következő dolgokban: mértéktelen evészet, mértéktelen lustaság, nem birom elkezdeni a tanulást, és a reggeli csendességeim is el-elmaradoznak. Ehhez hozzájárul persze, hogy most itthon vagyok, és még most kezd kialakulni az itteni rutinja az életemnek. Szörnyű, hogy ennyit tudnak jelenteni a rendszeres, jól bejáratott dolgok az életemben. Szeretem, ha van egy lüktetése az életemnek, és ha tudom nagyjából tartani magam hozzá. Ebben a rendszerességben megvan mindennek a helye, és az a hely fenn van tarva annak a bizonyos dolognak, azt az időt arra és akkor szánom rá, és igy valószinű, hogy nem felejtem el.
Emlékeztetőül magamnak: A Lélek egyik gyümölcse a mértékletesség/önmegtartóztatás!
A mai napi hálám tárgya pedig az 'anya-kakaó'!
Néha azon gondolkodom, lesz-e időnk mindarra a sok-sok dologra, amit tervezek, hogy együtt felfedezzük. Leszünk-e felhőtlenül szabadok, vagy apró árnyékoló felhőkként mindig nyomunkban járnak majd a teendőink, és csak kis oázisaink lesznek. Sajnálom ezeket az éveket, hogy ennél már csak kevesebb és kevesebb időm lesz. Meg mostanában azt is szoktam érezni, hogy öregszem. Nehezebbek a csontjaim, és megjelentek a nevetőráncaim a szám sarkában:) Ha már ránc, legyen vidám ránc, nem igaz? Tudom, ez picit vicces, azonban nem kell aggódni; semmiféle lelki traumát nem okoz ez nekem, csak feltűntek nekem ezek mostanában. De úgy szeretném, ha már akkor egymáséi lehetnénk, amikor még ifjú korom teljében vagyok:) Mert a legszebb akarok lenni neki. A legjavamat adni.
Más témára ugorva: akaraterő-válságban vagyok!!!!! Egész héten próbálok kilábalni belőle, több-kevesebb sikerrel. Ez megnyilvánul a következő dolgokban: mértéktelen evészet, mértéktelen lustaság, nem birom elkezdeni a tanulást, és a reggeli csendességeim is el-elmaradoznak. Ehhez hozzájárul persze, hogy most itthon vagyok, és még most kezd kialakulni az itteni rutinja az életemnek. Szörnyű, hogy ennyit tudnak jelenteni a rendszeres, jól bejáratott dolgok az életemben. Szeretem, ha van egy lüktetése az életemnek, és ha tudom nagyjából tartani magam hozzá. Ebben a rendszerességben megvan mindennek a helye, és az a hely fenn van tarva annak a bizonyos dolognak, azt az időt arra és akkor szánom rá, és igy valószinű, hogy nem felejtem el.
Emlékeztetőül magamnak: A Lélek egyik gyümölcse a mértékletesség/önmegtartóztatás!
A mai napi hálám tárgya pedig az 'anya-kakaó'!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése