következetesnek lenni

Fontos a szó hitelessége. A következetesség magunkkal szemben is. Hogy tudjam, ma ezt elhatároztam, és ez szolgálja a javamat, ezért így fogok cselekedni. A saját szavam hitelessége önmagam előtt. Ez talán még nehezebb, mint mások előtt hitelesnek és következetesnek lenni, mert ez el van rejtve mások elől, arra pedig azért vigyáz az ember, hogy az emberek előtt miként viselkedik. De saját magam előtt csak önmagam vagyok a tanú.
Eddig soha nem is gondoltam arra, hogy ezt a hitelességet el lehet veszíteni magunkkal szemben is. Nem csak az rossz dolog, ha más előtt hiteltelenné válik a szavam, hanem rám nézve még veszélyesebb ez; elhatározok valamit, majd mégsem sikerül tartani magam hozzá. Nem sikerül egyszer. Kétszer. Még nem nagy baj. De ha sokszor, az már igen. Akkor úgy fogok már hozzá állni, hogy úgyis mindegy, meg hogy hát a múltkor is megtettem most miért ne tehetném. Vagy hogy a múltkor sem tettem, akkor most is lusta maradok. Vagy hogy már csak most utoljára teszem. Aztán mégsem. Nálam ez vezetett a nemrég emlitett 'akaraterő-válságom'-hoz.
Azt is megfigyeltem, hogy rám nincsenek jó hatással a szélsőségek, ha valamit 'nagyon csinálok'. Például a fogyókúra. Jobb, ha beáll egy mértékletes középút. És ezt meg kell találnom, ezért szeretem, ha rendszer van az életemben. Persze rugalmas rendszer. Inkább csak vázlatnak mondnám:)