élménybeszámoló március első napjairól
Nos, sok -sok új élménnyel lettem gazdagabb az elmúlt időszakban. Most itthon leszek két hétig szülészet gyakorlaton, hiányozni fog a debreceni élet... Az emberek, a barátaim, a suli, a lakótársam, Hannáék, a bicajozás, a szobám, az, hogy ott van a "felnőttebb" életem. Itthon anyáék lánya vagyok, még picit benne a gyerekszerepben. De ez nem is olyan nagy baj, hogy igy van, viszont hiányzik a velem egykorú emberek társasága. Azonban van előnye is; sajnos már el kell kezdenem tanulni, és igy talán könnyebb lesz rávennem magam.
Új hobbim kezd kibontakozni: nagyon szeretek sütni!
Nem mintha máris mestercukrász lennék, de az eddigi kis lépéseket nagyon élvezem! Szeretek vele örömet szerezni. Csokis kekszes süti nagy sikert arat mindenhol, nagyon könnyű megcsinálni és elronthatatlan! Azután Brigivel csináltunk cukkinikrém levest, itthon a darázsfészket tanultam meg anyától, végül pizzát sütöttem, amikor Gergő jött hozzánk vendégségbe. Szóval evészet az volt bőven, alig várom, hogy jövőhéten valami húst is megtanulhassak!
Ezen kivül most már sokat biciklizek, sajnos még elég hideg van hozzá. Alig várom a jó időt, bár most, ha kinézek az ablakon, hó boritja a fákat. Március 13-án... Tavaszt szeretnék végre, és virágokat, zöld fűt, virágzó fákat, lenge szellőt, virágillatot, napsugarat, madárcsicsergést, langyos levegőt, jókedvet a szivekbe, sok-sok álmodozó, Istennek -éneklő sétát, fotózást-ez lesz az első olyan tavasz, amikor fotózom, és alig várom, hogy felfedezzem a tavasz kincseskamráját is!
Az egyik délutánt fotózással és sétával töltöttem, ahogy már arról beszámoltam. Gyönyörű volt!
A kapcsolataimban is beállt némi változás. Van amelyik ezek közül sajnos rossz, és szomorú vagyok miatta. Az egyik barátomon vettem észre, hogy olyan szomorúnak látom a szemeit, és a régi beszélgetéseink is elmaradtak. nem tudom, hogy én vagyok csak paranoiás, vagy tényleg igy van, de remélem nincs semmi komoly baja, csak múló rosszkedv, és hogy megint olyan lehet majd a barátságunk, mint volt. Bálinttal viszont nagyon jó barátok lettünk, a rehab kicsit összehozott minket, lehetőséget ad arra, hogy más dolgokról is beszélgessünk, mint egyébként. Élvezem ezt, új oldalait ismerhetem meg, és ennek nagyon örülök. Brigivel is egyre jobb barátok vagyunk. Mindig elfeledkezünk magunkról, és éjfélig-egyig beszélgetünk. Furcsa, hogy fél évig úgy éltünk egymást mellett, hogy nem mertük a másikat zavarni...
Elkezdtem járni az orvosis imakörbe. Itt új tesókkal ismerkedtem meg, és olyan jó együtt imádkozni és harcolni a szeretteinkért, barátainkért. Ők is lelkesek a Sóoldat kapcsán, de valószinűleg csak szeptemberre lesz belőle valami. Viszont szerveztünk egyetemi evangelizációt, Bálint eljött az egyik nap, és tetszett neki. Remélem az áprilisira is eljön, és megérti, amit Jézus jelent. Most nagyon imádkozok érte, Jocóért, Laciért és Andrásért, hogy értsék meg a szivük legmélyén is, mit jelent Krisztusnak átadni az életünket és örök életet nyerni. Remélem, Isten úgy tud használni engem, ahogy szeretne, a böjtömben is értük harcolok. András különösen a szivemen van, de hiszem, hogy Isten nem hagyja őt elveszni!
Mostanában sokszor tudtam elmenni az Új Reménybe, és nagyon szeretek oda járni. Szeretnék menni, amikor csak lehet, és beépülni a gyülekezetbe. Olyan épitő az, hogyha közöttük, velük lehetek, és hogy ilyen lelki rendszeresség van az életemben. Szükséges, hogy közel tudjak maradni Istenhez,és hogy ne magamért éljek, hanem Isten terve szerint, és menjek, ahová küld!
Úgy szeretem Istent! El sem tudom mondani! Látom, hogy annyi mindent kell még bennem formálnia, de mégis használ engem, és ez is akkora kegyelem! Oda akarom szánni neki az egész életem, teljes szivemmel és erőt, időt belefektetve keresni és követni Őt!
Az is izgalmas volt nekem, hogy egyik este néhány fiúval a gyüliből meg Eszterrel, Brigivel, Ankával mozizni mentünk. Az Éli könyvét néztük, birnám, ha több ilyen spontán dolog is történne velem!
Ami pedig hiányzik, az, hogy zenélhessek valahol valakikkel!
Remélem készit Isten nekem egy helyet, lehetőséget erre.
Új hobbim kezd kibontakozni: nagyon szeretek sütni!
Nem mintha máris mestercukrász lennék, de az eddigi kis lépéseket nagyon élvezem! Szeretek vele örömet szerezni. Csokis kekszes süti nagy sikert arat mindenhol, nagyon könnyű megcsinálni és elronthatatlan! Azután Brigivel csináltunk cukkinikrém levest, itthon a darázsfészket tanultam meg anyától, végül pizzát sütöttem, amikor Gergő jött hozzánk vendégségbe. Szóval evészet az volt bőven, alig várom, hogy jövőhéten valami húst is megtanulhassak!Ezen kivül most már sokat biciklizek, sajnos még elég hideg van hozzá. Alig várom a jó időt, bár most, ha kinézek az ablakon, hó boritja a fákat. Március 13-án... Tavaszt szeretnék végre, és virágokat, zöld fűt, virágzó fákat, lenge szellőt, virágillatot, napsugarat, madárcsicsergést, langyos levegőt, jókedvet a szivekbe, sok-sok álmodozó, Istennek -éneklő sétát, fotózást-ez lesz az első olyan tavasz, amikor fotózom, és alig várom, hogy felfedezzem a tavasz kincseskamráját is!
Az egyik délutánt fotózással és sétával töltöttem, ahogy már arról beszámoltam. Gyönyörű volt!
A kapcsolataimban is beállt némi változás. Van amelyik ezek közül sajnos rossz, és szomorú vagyok miatta. Az egyik barátomon vettem észre, hogy olyan szomorúnak látom a szemeit, és a régi beszélgetéseink is elmaradtak. nem tudom, hogy én vagyok csak paranoiás, vagy tényleg igy van, de remélem nincs semmi komoly baja, csak múló rosszkedv, és hogy megint olyan lehet majd a barátságunk, mint volt. Bálinttal viszont nagyon jó barátok lettünk, a rehab kicsit összehozott minket, lehetőséget ad arra, hogy más dolgokról is beszélgessünk, mint egyébként. Élvezem ezt, új oldalait ismerhetem meg, és ennek nagyon örülök. Brigivel is egyre jobb barátok vagyunk. Mindig elfeledkezünk magunkról, és éjfélig-egyig beszélgetünk. Furcsa, hogy fél évig úgy éltünk egymást mellett, hogy nem mertük a másikat zavarni...
Elkezdtem járni az orvosis imakörbe. Itt új tesókkal ismerkedtem meg, és olyan jó együtt imádkozni és harcolni a szeretteinkért, barátainkért. Ők is lelkesek a Sóoldat kapcsán, de valószinűleg csak szeptemberre lesz belőle valami. Viszont szerveztünk egyetemi evangelizációt, Bálint eljött az egyik nap, és tetszett neki. Remélem az áprilisira is eljön, és megérti, amit Jézus jelent. Most nagyon imádkozok érte, Jocóért, Laciért és Andrásért, hogy értsék meg a szivük legmélyén is, mit jelent Krisztusnak átadni az életünket és örök életet nyerni. Remélem, Isten úgy tud használni engem, ahogy szeretne, a böjtömben is értük harcolok. András különösen a szivemen van, de hiszem, hogy Isten nem hagyja őt elveszni!
Mostanában sokszor tudtam elmenni az Új Reménybe, és nagyon szeretek oda járni. Szeretnék menni, amikor csak lehet, és beépülni a gyülekezetbe. Olyan épitő az, hogyha közöttük, velük lehetek, és hogy ilyen lelki rendszeresség van az életemben. Szükséges, hogy közel tudjak maradni Istenhez,és hogy ne magamért éljek, hanem Isten terve szerint, és menjek, ahová küld!
Úgy szeretem Istent! El sem tudom mondani! Látom, hogy annyi mindent kell még bennem formálnia, de mégis használ engem, és ez is akkora kegyelem! Oda akarom szánni neki az egész életem, teljes szivemmel és erőt, időt belefektetve keresni és követni Őt!
Az is izgalmas volt nekem, hogy egyik este néhány fiúval a gyüliből meg Eszterrel, Brigivel, Ankával mozizni mentünk. Az Éli könyvét néztük, birnám, ha több ilyen spontán dolog is történne velem!
Ami pedig hiányzik, az, hogy zenélhessek valahol valakikkel!
Remélem készit Isten nekem egy helyet, lehetőséget erre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése