Ahol a kis emberek elkezdik életüket

Vége az első blokkgyakorlatos hétnek a szülészeten. Fárasztó volt...Nem is volt még talán ennyire húzós gyakorlatom, sokáig ott kellett maradni minden nap, műtő, szülőszoba... Nagyon kedvesek az itteni dokik, nagyon sokat foglalkoznak velünk, sőt, aktivizálnak minket, amit nem annyira szoktam meg Debrecenben, ott inkább útban vagyunk. Kicsit bedobtak a mélyvízbe, aminek utólag örülök, mert így már meg fogom merni csinálni máskor is ezeket a dolgokat, jobb, mintha egy héten keresztül csak készülnék valamire, ami miatt picit izgulok. Így nem volt idő sokat gondolkodni a dolgon, egyszerűen csinálni kellett-nem kell aggódni, nem vezettem le szülést, ennél apróbb, de számomra nagy dolgokról van szó:)

Rengeteg új életet láthattam világra jönni. Bizony, nehéz dolog a szülés, de azért nem vette el a kedvem. Milyen picúrkák az újszülött babák! Olyan törékenynek tűnnek, mégis annyi mindent kibírnak. És amint az anyukájukra teszik őket, rögtön megnyugszanak és abbahagyják a sírást. Ez annyira érdekes és csodálatos dolog. Meg az egész terhesség, ahogy létrejön egy új élet, olyan sokszor elcsodálkozom azon, hogy Isten annyira tökéletesre teremtett meg mindent, úgy, hogy minden kis molekula a helyén legyen, és ezt bármire vonatkoztathatjuk az ember működésével kapcsolatban. Csodálatra méltó Istenünk van, az biztos.

Az akaraterő-válság kezelésében sikerült az első lépéseket megtenni:)

Holnap megyek fotózni a Bükkbe!!!!!!!!!!!!!!! Gyönyörködhetek a Teremtő fenségében, hatalmában, fantáziájában, félelmetesen hatalmas voltában!