félév kezdet
Rég nem irtam semmit, pedig annyi dolog történt mostanában. A listám kezd alakulni , bár soha nem szoktam tudni minden tervemet megvalósitani, most azért eléggé jól haladok:)
Voltam Pesten a Sóoldat konferencián. Előtte lévő napon mentem fel, Andrással elnéztünk az IKEAba, és csak 100 ft volt a svéd húsgolyó... Nem hagyhattuk ki:) Aztán sétálgattunk kicsit, úgy szeretem azt a boltot, a hangulatát, hogy kiskorunktól fogva az olyan ünnepélyes dolog volt, ha felmentünk Pestre az IKEAba...Hiába, ha valamit az emberbe kiskorába beleültetnek, az megmarad. És nagyon örülök, hogy én a szüleimtől sok ilyen dolgot kaptam, aminek a hangulata örök, akármilyen öreg leszek is egyszer, ilyenkor megint ugyanaz az érzés jön elő.
Nagymamáék azért fárasztóak... Végig azon izgultam, hogy Nagymama agyvérzést kap, Keresztmama meg infarktust, amikor veszekedtek, és nekem kellene valamit csinálni, újraéleszteni őket vagy valami, de nem fog menni...
A sóoldat nagyon tetszett nekem, sokkal más volt ott lenni, mint legutóbb. A múltkor még nem láttam át teljesen, picikét azt éreztem, hogy ez inkább azoknak jó, akik már orvosok. De most látom már, hogy én is nagyon sokat hasznosithatok belőle, és úgy fellelkesültem, hogy ide is rendezünk egyet!
Úgy szeretném, ha betölteném azt a feladatot, amit Isten szán nekem itt Debrecenben. Össze szeretném gyűjteni az embereket, szerintem nem is vagyunk olyan kevesen. Nehéz lesz nekem ilyen szervezkedősnek lenni, nem is nagyon tudom, hogyan kellene elkezdeni, de aannnnnyira akarom csinálni! Annyira jó arra gondolni, hogy a debreceniek összefogunk és együtt imádkozunk és együtt segítjük egymást, hogy valóban keresztény orvosok legyünk a gyakorlatban is. Még nem tudom, milyen lépéseken keresztül, milyen úton visz ide Isten, de hiszem, hogy nem véletlen, hogy eljuttatott eddig, és azt már látom magam előtt, mennyire szívet melengető lenne, ha egy szívvel és lélekkel lehetnénk debreceni keresztény orvosok!
Várom , hogy Isten hogy fogja ezt kibontani, és a helyemen akarok lenni ebben a folyamatban, mindent úgy cselekedve, hogy Neki tetsszen, nem pedig emberek kedvéért. Olyan jó Isten!
A társaságában jól éreztem magam, valahogy olyan békesség tölt el, ha vele vagyok. Nincs bennem sürgetés, bár szeretném, ha már nem kellene a párom nélkül lennem, de nincs rajtam az a kényszer, hanem teljes a békességem afelől, hogy ha itt lesz az ideje, akkor az Úr akárhogyis, de intézi majd a dolgokat, efelől 100%-ig biztos vagyok, hogy Ő mindent tökéletesen tesz, és ha még várnom kell, akkor az lesz a javamra és a legjobb nekem! Bár már nem bánnám, mert nagyon szeretnék szeretni!
Szóval fantasztikus Istenünk van, az biztos!
A vonaton megismerkedtem egy nagyon aranyos, közvetlen debreceni angol-olasz tanárral, fiatal lány. Furi kicsit, hogy ennyire közvetlen volt, bár én örültem neki, csak még sosem volt ilyenben részem. Kiváncsi vagyok, megmarad-e a kapcsolatunk.
Eszterrel is csináltunk egy nagyon jó kis "csajos" délutánt. Jól megfáztam, asszem most lázas is vagyok... Találtunk egy hangulatos beülős helyet. Örültem, hogy ő is beszédes volt, azt hiszem, az pedig nem meglepő, hogy nekem enyhén fogalmazva szómenésem volt... És kaptam nagyon szép ruhát a Berskhaból, olyan rendes volt Esztertől, jó érzés volt, kicsit mint régen, amikor Petivel ott vásároltunk... Apropó, felhivott Peti, és vagy másfél órát beszéltünk. Neki is szómenése volt... Szeretek vele beszélgetni, hiába. Kár hogy nem lehetünk barátok. Most jól van nagyon, aminek örülök, kivánom, maradjon igy!
A suli uncsi, csak annyit dióhéjban ami ezt elárulja, hogy már egy fél sapkát meghorgoltam előadások alatt... De nyáron Pestre akarok menni gyakorlatra!
Azt hiszem dióhéjban ennyi a lényege az elmúlt időszaknak.
Voltam Pesten a Sóoldat konferencián. Előtte lévő napon mentem fel, Andrással elnéztünk az IKEAba, és csak 100 ft volt a svéd húsgolyó... Nem hagyhattuk ki:) Aztán sétálgattunk kicsit, úgy szeretem azt a boltot, a hangulatát, hogy kiskorunktól fogva az olyan ünnepélyes dolog volt, ha felmentünk Pestre az IKEAba...Hiába, ha valamit az emberbe kiskorába beleültetnek, az megmarad. És nagyon örülök, hogy én a szüleimtől sok ilyen dolgot kaptam, aminek a hangulata örök, akármilyen öreg leszek is egyszer, ilyenkor megint ugyanaz az érzés jön elő.
Nagymamáék azért fárasztóak... Végig azon izgultam, hogy Nagymama agyvérzést kap, Keresztmama meg infarktust, amikor veszekedtek, és nekem kellene valamit csinálni, újraéleszteni őket vagy valami, de nem fog menni...
A sóoldat nagyon tetszett nekem, sokkal más volt ott lenni, mint legutóbb. A múltkor még nem láttam át teljesen, picikét azt éreztem, hogy ez inkább azoknak jó, akik már orvosok. De most látom már, hogy én is nagyon sokat hasznosithatok belőle, és úgy fellelkesültem, hogy ide is rendezünk egyet!
Úgy szeretném, ha betölteném azt a feladatot, amit Isten szán nekem itt Debrecenben. Össze szeretném gyűjteni az embereket, szerintem nem is vagyunk olyan kevesen. Nehéz lesz nekem ilyen szervezkedősnek lenni, nem is nagyon tudom, hogyan kellene elkezdeni, de aannnnnyira akarom csinálni! Annyira jó arra gondolni, hogy a debreceniek összefogunk és együtt imádkozunk és együtt segítjük egymást, hogy valóban keresztény orvosok legyünk a gyakorlatban is. Még nem tudom, milyen lépéseken keresztül, milyen úton visz ide Isten, de hiszem, hogy nem véletlen, hogy eljuttatott eddig, és azt már látom magam előtt, mennyire szívet melengető lenne, ha egy szívvel és lélekkel lehetnénk debreceni keresztény orvosok!
Várom , hogy Isten hogy fogja ezt kibontani, és a helyemen akarok lenni ebben a folyamatban, mindent úgy cselekedve, hogy Neki tetsszen, nem pedig emberek kedvéért. Olyan jó Isten!
A társaságában jól éreztem magam, valahogy olyan békesség tölt el, ha vele vagyok. Nincs bennem sürgetés, bár szeretném, ha már nem kellene a párom nélkül lennem, de nincs rajtam az a kényszer, hanem teljes a békességem afelől, hogy ha itt lesz az ideje, akkor az Úr akárhogyis, de intézi majd a dolgokat, efelől 100%-ig biztos vagyok, hogy Ő mindent tökéletesen tesz, és ha még várnom kell, akkor az lesz a javamra és a legjobb nekem! Bár már nem bánnám, mert nagyon szeretnék szeretni!
Szóval fantasztikus Istenünk van, az biztos!
A vonaton megismerkedtem egy nagyon aranyos, közvetlen debreceni angol-olasz tanárral, fiatal lány. Furi kicsit, hogy ennyire közvetlen volt, bár én örültem neki, csak még sosem volt ilyenben részem. Kiváncsi vagyok, megmarad-e a kapcsolatunk.
Eszterrel is csináltunk egy nagyon jó kis "csajos" délutánt. Jól megfáztam, asszem most lázas is vagyok... Találtunk egy hangulatos beülős helyet. Örültem, hogy ő is beszédes volt, azt hiszem, az pedig nem meglepő, hogy nekem enyhén fogalmazva szómenésem volt... És kaptam nagyon szép ruhát a Berskhaból, olyan rendes volt Esztertől, jó érzés volt, kicsit mint régen, amikor Petivel ott vásároltunk... Apropó, felhivott Peti, és vagy másfél órát beszéltünk. Neki is szómenése volt... Szeretek vele beszélgetni, hiába. Kár hogy nem lehetünk barátok. Most jól van nagyon, aminek örülök, kivánom, maradjon igy!
A suli uncsi, csak annyit dióhéjban ami ezt elárulja, hogy már egy fél sapkát meghorgoltam előadások alatt... De nyáron Pestre akarok menni gyakorlatra!
Azt hiszem dióhéjban ennyi a lényege az elmúlt időszaknak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése