Böjt

Itt a böjt időszaka.

Általában nem szoktam semmi lemondást, elhatározást tenni ilyenkor, de most itt motoszkál bennem valami. Ma azt mondta a lelkész, hogy a böjt valójában értünk van. Isten meg tud közben változtatni bennünk dolgokat.

Gondolkodni fogok azon, hogy vajon mi lenne az, ami segitene közelebb jutnom Istenhez. Amikhez túlzottan ragaszkodom, és kiszoritják Őt a méltó legelső helyről.

Három dologra gondoltam; mindháromról nehéz lenne lemondanom.
  • Az egyik a számitógépezés, hogy valahogy limitálni, vagy kineveznék egy olyan napot, amikor nem gépezek.
  • A másik a csoki/süti megvonása valamilyen módon, vagy valamely napokon. Ez az akaraterőmnek sem ártana, mert mostanában kicsit nehezen tudom kontrollálni magam ez ügyben.
  • A harmadik, hogy a hét egyik napján reggel egy órával hamarabb kelek, a többin pedig fél órával hamarabb, hogy ezt az időt az Úrnak szánjam.
Ahogy irom ezt a bejegyzést, egyre inkább szembesülök a gyengeségemmel. Mint egy 'nyugdijas-keresztény', aki már 'túl öreg' ilyenekhez, úgy érzem magam. Vagy csak nincs elég tűz és szeretet a szivemben az én Megváltóm felé. Elkényelmesedtem. Ezen változtatni szeretnék.

Arra gondolok, hogy Jézus az egész életét, az egész földre-jövetelét igy kellett, hogy tegye, kényelmetlenségben, az ő mennyei dicsőségét otthagyta sokkal több időre, mint amennyit én adnék Neki ezekkel a lemondásokkal. Bűnné lett helyettünk, értünk, hogy a vádló többé nem vádolhasson minket az Atya előtt. Vállalta azt, hogy leköpjék, gyalázzák, kinozzák, igazságtalanul. Na, ez nagyon nem volt kényelmes dolog, hogy finoman fogalmazzunk, és Ő megtette értem. Szeretetből. Mekkora szeretet ég az Ő szivében felénk! Soha nem fogom felfogni!

Én is meg akarom tenni. Szeretetből. Hálából. Egyszerűen, mert Ő méltó erre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2017. tele