boldogság a pusztában
Mintha nem is lenne vizsgaidőszak...
Ilyen még nem volt sosem, hogy ennyire nyugodt legyek. Eszternek (ő a "kebelbarátnőm", ahogy Anne Shirley mondaná)is feltűnt. És mindez Isten munkája. Mondott Eszter egy elgondolkodtatót, és pont ezt tudom mostanában megtapasztalni: Isten nem akarja, hogy szenvedve, az átokban éljünk. Persze ez is olyan dolog, mint sok más, hogy az agyammal tudtam eddig, dehát mindig azt gondoltam, hogy azért a próbák, azok mindig ott vannak, meg azért nem kell annyira sok extrán jó dolgot várni itt a földön, hiszen csak ideiglenesen vagyunk itt.
Sajnos van egy olyan tulajdonságom, hogy "szeretek " megszenvedni a dolgokért. Mintha a szenvedés mértéke mutatná meg egy dolog értékét, meg akkor érzem igazán, hogy jól csináltam, ha szenvedtem érte. Most elgondolkodtam, hogy ez nem kellene, hogy igy legyen, hiszen Isten azt szeretné, ha megizlelhetnénk,hogy Ő jó! És ez történt az összes vizsgám során, az Úr a tenyerén hordoz! Bár volt, hogy nehéz volt ez az időszak, de mégis, látom az értelmét és a mögöttes szándékát Istennek, hogy mi miért volt nehéz, és miért annyira, amennyire. És ez annnnnnnnyira jó!
Eleinte nehéz volt, hogy most már egyedül vagyok, hiányzott a párom, mert a vizsgák nehézségében mindig hozzá menekültem. De igy nem tudtam megismerni ezt a sok felbecsülhetetlen kincset Istenről, hogy Ő ennyire valóságosan tud mellém állni. Hiába, az Ő útjai és gondolatai sokkal magasabbak az enyémnél... merthát nekem nem volt túl logikus, hogy mért jobb nekem egyedül, számtalan előnyét fel tudtam volna akkor is sorolni annak, miért lenne jobb, ha már velem lenne a párom...de most már értem, hogy ezeket csak igy tanulhattam meg.
Megtanultam ezt is, hogy mit jelent: Tűzzel viszel magadhoz közel ó Úr Isten. Tűzzel viszel, szenvedéssel, tűzzel viszel Szentlelkeddel, tűzzel viszel, fájdalommal, tűzzel viszel szeretettel. Kiégeted azt, mi salak, mig végül csak arany marad, oszthatatlan szentség..." (by Thoma Laci)
És annnnyira szeretem az Urat!
Ebben a vizsgaidőszakban soksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksok lépéssel közelebb jött hozzám, nem egy távolról segitő Isten, hanem a legjobb barátom, aki mindig velem van, bármikor bármit elmondhatok neki, kérhetek tőle, letehetek a kezébe, és mindig azt adja nekem, amire valóban szükségem van, még akkor is, ha ahhoz tűzön kell keresztülvinnie!
Ilyen még nem volt sosem, hogy ennyire nyugodt legyek. Eszternek (ő a "kebelbarátnőm", ahogy Anne Shirley mondaná)is feltűnt. És mindez Isten munkája. Mondott Eszter egy elgondolkodtatót, és pont ezt tudom mostanában megtapasztalni: Isten nem akarja, hogy szenvedve, az átokban éljünk. Persze ez is olyan dolog, mint sok más, hogy az agyammal tudtam eddig, dehát mindig azt gondoltam, hogy azért a próbák, azok mindig ott vannak, meg azért nem kell annyira sok extrán jó dolgot várni itt a földön, hiszen csak ideiglenesen vagyunk itt.
Sajnos van egy olyan tulajdonságom, hogy "szeretek " megszenvedni a dolgokért. Mintha a szenvedés mértéke mutatná meg egy dolog értékét, meg akkor érzem igazán, hogy jól csináltam, ha szenvedtem érte. Most elgondolkodtam, hogy ez nem kellene, hogy igy legyen, hiszen Isten azt szeretné, ha megizlelhetnénk,hogy Ő jó! És ez történt az összes vizsgám során, az Úr a tenyerén hordoz! Bár volt, hogy nehéz volt ez az időszak, de mégis, látom az értelmét és a mögöttes szándékát Istennek, hogy mi miért volt nehéz, és miért annyira, amennyire. És ez annnnnnnnyira jó!
Eleinte nehéz volt, hogy most már egyedül vagyok, hiányzott a párom, mert a vizsgák nehézségében mindig hozzá menekültem. De igy nem tudtam megismerni ezt a sok felbecsülhetetlen kincset Istenről, hogy Ő ennyire valóságosan tud mellém állni. Hiába, az Ő útjai és gondolatai sokkal magasabbak az enyémnél... merthát nekem nem volt túl logikus, hogy mért jobb nekem egyedül, számtalan előnyét fel tudtam volna akkor is sorolni annak, miért lenne jobb, ha már velem lenne a párom...de most már értem, hogy ezeket csak igy tanulhattam meg.
Megtanultam ezt is, hogy mit jelent: Tűzzel viszel magadhoz közel ó Úr Isten. Tűzzel viszel, szenvedéssel, tűzzel viszel Szentlelkeddel, tűzzel viszel, fájdalommal, tűzzel viszel szeretettel. Kiégeted azt, mi salak, mig végül csak arany marad, oszthatatlan szentség..." (by Thoma Laci)
És annnnyira szeretem az Urat!
Ebben a vizsgaidőszakban soksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksok lépéssel közelebb jött hozzám, nem egy távolról segitő Isten, hanem a legjobb barátom, aki mindig velem van, bármikor bármit elmondhatok neki, kérhetek tőle, letehetek a kezébe, és mindig azt adja nekem, amire valóban szükségem van, még akkor is, ha ahhoz tűzön kell keresztülvinnie!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése