Lecke a hit erejéről
Vizsgaidőszak. Nem szeretem. Ennek a mostaninak különösen nehezen tudtam nekikezdeni. Kicsit belefáradtam már ebbe az állandó tanulásba, ráadásul reménytelennek tűnt, mert nem tudtam átvenni mindent a vizsgára, pedig még karácsonykor is tanultam...A vizsga reggelén imádkoztam ,és elolvastam a napi Igét, amiben ezt igérte nekem Isten: "Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet a csapás" Nagyon örültem ennek, tudtam, hogy ez most nekem szól, és nyugodtan tudtam elindulni vizsgázni.
Mikor kihúztam a tételt, nagyon megijedtem. Nem hittem a szememnek, olyat húztam, amire nem jutott időm, még arra sem hogy átolvassam. Az első gondolatom az volt, hogy visszaadom, irják be az egyest. De eszembe jutott a reggeli Ige, igy leültem, hátha valami alakul a dologból. Csak régi anatómiai tanulmányaimból sejlett fel 4 db nyirokcsomó neve. "Uram, nem ezt igérted!" Csalódott voltam. De aztán arra gondoltam, hogy márpedig Isten megigérte, hogy nem ér engem baj, lehet, hogy ebből a három szóból is tud csodát tenni, ha egyszer az 5 kenyérrel meg a 2 hallal is ment a dolog... Igy nekikezdtem a feleletnek. A felelet végén a tanár csak ennyit mondott: "Hát, fogjuk rá, hogy ez nem egy jó tétel." Már éreztem, hogy megbukni nem fogok, de ennél nagyobb csoda történt: ötöst adott!!!!!!!!! Máig nem logikus nekem, hogy miért, de tudom: azért mert hűséges, hatalmas, kegyelmes, szerető Atyám van, aki megtanitott erre: A hit olyan, hogy ki kell lépned a biztonsági zónádból. és nem azt kell várnod, hogy az általad eltervezett úton cselekedjen Isten. Én azt gondoltam, úgy fog megszabaditani, hogy egyszerűen jó tételt húzok. De Ő sokkal jobb ajándékot készitett nekem: A Vele való találkozást, és ez olyan érzés volt, mintha mellém állt volna, átölelt volna, és ezt mondta volna nekem: "Nem kell félned, látod, nekem mindenek feletti hatalmam van. És ezzel a hatalmammal vagyok veled, mert szeretlek téged, gyermekem, és tudom, mire van szükséged, tudom, hol van az erődnek a határa. Kezedben tartom az életed mindig, mindenkor, akkor is, amikor nem vagy efelől biztos"
Ha reggel nem kapom azt az igét, visszaadtam volna a tételt.
Ha nem hiszem el, hogy Isten más, számomra elképzelhetetlen úton is tud csodát tenni, visszaadtam volna a tételt, és Istent hibáztattam volna, hogy nem tartotta be az igéretét. Közben pedig az én hitem lett volna kevés ahhoz, hogy beváltsam, amit kaptam.
Igy hát újult erővel gyűrkőzöm neki az újabb vizsgáknak!
Mikor kihúztam a tételt, nagyon megijedtem. Nem hittem a szememnek, olyat húztam, amire nem jutott időm, még arra sem hogy átolvassam. Az első gondolatom az volt, hogy visszaadom, irják be az egyest. De eszembe jutott a reggeli Ige, igy leültem, hátha valami alakul a dologból. Csak régi anatómiai tanulmányaimból sejlett fel 4 db nyirokcsomó neve. "Uram, nem ezt igérted!" Csalódott voltam. De aztán arra gondoltam, hogy márpedig Isten megigérte, hogy nem ér engem baj, lehet, hogy ebből a három szóból is tud csodát tenni, ha egyszer az 5 kenyérrel meg a 2 hallal is ment a dolog... Igy nekikezdtem a feleletnek. A felelet végén a tanár csak ennyit mondott: "Hát, fogjuk rá, hogy ez nem egy jó tétel." Már éreztem, hogy megbukni nem fogok, de ennél nagyobb csoda történt: ötöst adott!!!!!!!!! Máig nem logikus nekem, hogy miért, de tudom: azért mert hűséges, hatalmas, kegyelmes, szerető Atyám van, aki megtanitott erre: A hit olyan, hogy ki kell lépned a biztonsági zónádból. és nem azt kell várnod, hogy az általad eltervezett úton cselekedjen Isten. Én azt gondoltam, úgy fog megszabaditani, hogy egyszerűen jó tételt húzok. De Ő sokkal jobb ajándékot készitett nekem: A Vele való találkozást, és ez olyan érzés volt, mintha mellém állt volna, átölelt volna, és ezt mondta volna nekem: "Nem kell félned, látod, nekem mindenek feletti hatalmam van. És ezzel a hatalmammal vagyok veled, mert szeretlek téged, gyermekem, és tudom, mire van szükséged, tudom, hol van az erődnek a határa. Kezedben tartom az életed mindig, mindenkor, akkor is, amikor nem vagy efelől biztos"
Ha reggel nem kapom azt az igét, visszaadtam volna a tételt.
Ha nem hiszem el, hogy Isten más, számomra elképzelhetetlen úton is tud csodát tenni, visszaadtam volna a tételt, és Istent hibáztattam volna, hogy nem tartotta be az igéretét. Közben pedig az én hitem lett volna kevés ahhoz, hogy beváltsam, amit kaptam.
Igy hát újult erővel gyűrkőzöm neki az újabb vizsgáknak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése